Elnézést kérek azoktól a százezrektől, akik kezüket tördelve várták, hogy valaki megnyugtassa őket: idén is érdemes lesz Whispering Angellel megoldani a medenceparti hidratálást. Nemcsak az én hibám, hogy a nyugtató szóval átcsúsztam az őszbe (a magyar kontingens csak valamikor július közepén futott be). A viccet félretéve, már tavaly is ámulva bámultam, hogy a magyar piac újgazdag szegmense milyen sebességgel szippantja fel az instagrambarát státuszszimbólumot.
A Whispering Angel sikerének titkát sokan próbálták már megfejteni. Nem nagy arcvesztés, ha kiderül, hogy nekem sem sikerül, de szerintem a soktényezős formulában a névnek nagyobb szerepe van, mint általában gondolják. Egy eléggé jó rozéval és egy eléggé jó névvel itthon is lehetne szakítani (néhány grátisz-ötlet: suttyó puttó, kancsal angyal, falánk ministráns, bátor kántor vagy prókátor pankrátor).
Hűvösvölgyi barátom rozérajongásának köszönhetően augusztus elején tartottuk meg az immár hagyományosnak mondható éves provanszi rozétesztünket. A felhozatal sajnos kedvezőtlen fordulatot vett: kevesebb lett a provanszi, több a többi.
Az elmúlt néhány évben a provanszi rozé olyan szinten lett a kedvencem, hogy tavaly még a nyaralásunkat is hozzá igazítottuk. Így elég nagy adattár épült fel a fejemben és viszonylag letisztult elváráshorizont. Azzal talán senkinek nem mondok újat, hogy a magyar rozénak semmi köze a provanszihoz – nehezemre esik elképzelni, hogy valaki mindkettőt szeresse. A magyar rozé karcos garázsrock, a provanszi ringató, hullámzó Debussy. A mostani kóstolónkból az derült ki, hogy egyrészt nem könnyű a figurát lekoppintani, másrészt, mi, kóstolók nem sok nyitottságot mutatunk az alternatív megoldásokra.
A kihívók:
Casa Rojo Musso Rosé 2019 – ennek a spanyol pincének van legalább egy kiváló vöröse, de ez a rozé egy fájdalmas tévedés: muskotályos, bizonytalan illat, telt, édeskés és konfúz korty, nem is értem, hogy mi járhatott a borász fejében. 3550 Ft.
Conde Valdemar Rosé 2019 – jónevű riojai pince szerény próbálkozása. Az illat merő málnacukor, szerencsére kóstolva már kevésbé édes, viszont ez sem frissít és egészen bizarr, hogy barackkompót íze van. 2915 Ft.
Pátzay Prémium Pinot Noir Rosé 2019 – bár az illat itt is cukorkás, maga a bor jóval frissebb és tisztább, sőt, ezt mindenki örömmel itta. Magyar szinten dicséretes próbálkozás (kapott is valami plecsnit). Kifutott tétel (2500 Ft körül volt).
Kislaki Bormanufaktúra Rosé 2019 – a majdnem Master of Wine, Fiath Attila ajánlásával. Száraz, savas, tipikusnak mondható magyar. Tisztességes, de közönséges. 1890 Ft.
A provansziak:
M. Chapoutier Grand Ferrage Rosé 2019 – az ’M.’ megfejtése Mathilde, de ez is Chapoutier-bor. Provanszinak nem jó, de nem is tragikus. Az illat bizonytalan, fás, kóstolva a citrusos sav más kottából játszik, mint a bor többi része. 4975 Ft.
By OTT 2019 – a rozé-legenda, a Domaines Ott vásárolt szőlőből készülő bora. Minden évjáratban kiváló (számomra érthetetlen, hogy miért nem hozza be senki). Őszibarack, citrusok, kis fanyarság, krémes, kényeztető, mégis friss korty. Hosszú. 15 euró.
Whispering Angel 2019 – ez az első évjárat azóta, hogy az anyapincészetben többségi tulajdont szerzett az LVMH-csoport. Bármennyire könnyű lenne utálni, ez továbbra is egy kiváló bor. Az én ízlésemnek több a fa, mint kellene – külön poén, hogy állítólag teljesen tartályos, seprőn érleléssel -, és ez fed a gyümölcsből, viszont cseresebbé, fanyarabbá teszi a kortyot. Alapvetően mégis élénk, elegáns, precíz bor. 8100 Ft – még jó, hogy lehet kapni.
Rock Angel 2019 – szerintem ez a Chateau d’Esclans legjobb bora, ami fölötte van, az inkább különlegesség, meg márkaépítés. A Whispering Angellel szemben, a Rock saját szőlőből készül. Intenzívebb, mélyebb, súlyosabb és komplexebb, mint a kisöccse. Barackvirág, lime, szerecsendió. Kiemelkedő erénye a savak sokszólamúsága és életereje. Kerek egész, mindent megad, ami ebben a műfajban elvárható. 11500 Ft – best buy, ha más fizeti. Viccet félretéve, aki nem bír Whispering Angel nélkül élni, inkább köhögjön még ki 3000 forintot, megéri.
A feleségem szerint provanszi minőséget a legjobb áron a Figuiére alapbora nyújt: amit a hordózás hiánya miatt struktúrában veszít, visszanyeri gyümölcsben. Van benne igazság.
(A cím megértéséhez olvassák el a Hampton Water történetét (Jon Bon Jovi/Gerard Bertrand celebrozéja).)
You must be logged in to post a comment.