Tamlyn Currin Caroline Gilby trónjára tör. Gyors egymásutánban a harmadik cikke jelenik meg magyar borvidékekről és borászatokról. Számomra rejtély, hogy a meglátogatandó pincéket milyen algoritmus sorsolja ki – Somlót pl. egyetlen borászat képviseli: Kolonics Károly, Sopront szintén: a Pfneisl nővéreké, Villányt kettő: Gere Attila és a Heumann-család –, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy szorgosan jegyzetel és nagyvonalúan pontoz. Egerben a szokásosnál nagyobbat merít, igaz, a választás logikája itt is fuzzy: Tóth Ferenc, Kovács Nimród, Ostoros és St. Andrea.
Currin összegzése szerint Eger egy mozaik: 66 szőlőfajta; tucatnyi ásványi anyagból, fémből és kőzetből összeálló változatos talaj; a felszínen bikák és szép asszonyok legendája, a föld alatt alagútlabirintus; és mindenekelőtt a különböző fajták házasításának hagyománya. Bonyolult, helyenként ellentmondásos borvidék.
Bonyolult, mert ezer fajta terem és az eredetvédelmi előírás cirkalmas, körülményes, tldr. Ellentmondásos, mert a classicus kategóriában akár 100hl/ha hozam is megengedett, és a Csillag Grand Superior kivételével az összes DCH (Districtus Hungaricus Controllatus) kategóriában tolerálják a fa-chips használatát.
Az egri borokra még teljes érettségben is jellemző a magas sav, ezért a szürettel nyugodtan kivárhatnak, a csersav kap időt érni, kerekedni. Nem csoda, hogy a helyi borok kiváló érlelési potenciállal rendelkeznek. Sőt, Currin egy lépéssel tovább megy: Egert, szerinte, az isten is fine wine régiónak teremtette, hiszen az éghajlat hűvös, a talaj változatos (vulkanikus alapkőzeten agyag és barna erdei) és a dűlők viszonylag magasan fekszenek.
A négy felkeresett borászat közül Tóth Ferencékről és az Ostorosról semmi érdemlegeset nem tudtam meg, Kovács Nimródról viszont kiderült, hogy bizonyos fénytörésben Richard Gere-hasonmás, ifj. Lőrincz Györgyről pedig, hogy langaléta hipszter, akiből „szinte sugárzik az országa és szűkebb pátriája iránti szenvedély”. A legtöbb információval Lőrinczék szolgáltak, én például innen tudtam meg, hogy szerintük a borvidékre jellemző magas sav extra érettségért kiált, és ez a magyarázata a feltűnően magas alkoholnak az újabb St. Andrea-borokban. (Én ezzel a Kadarka Special Selectionnél szembesültem, és nagyon nem tetszett.)
Currin értékelése szerint Tóth Ferencék legjobb bora a Leányka Superior 2016, illetve a Tornyos Dűlő Egri Bikavér Grand Superior 2016, mindkettő 17 pont. Kovács Nimród legjobb bora a Nagy-Eged Grand Cru Furmint 2015, illetve a Grand Bleu Nagy-Eged Grand Cru 2012, mindkettő 17,5 pont. Ostoroséknak egyetlen bora sem jut magasabbra, mint 16 pont (a csúcsbeállítók: Kékfrankos 2016, Soltész Bikavér 2017, Prémium Bikavér 2016 és Prémium Bikavér Superior 2016). A legjobb St. Andrea borok: Örökké 2017, Mária 2016, Nagy-Eged Pinot Noir 2014, Hangács Bikavér 2016, Nagy-Eged Bikavér 2017 és 2016 – valamennyi 17,5 pont.
Nehéz megmondani, hogy ez a 17 vagy 17,5 pont mennyit ér, mert a Jancis Robinson stáb állítólag borvidéki vagy régiós alapon pontoz, tehát, ezek a „magyar” vagy „kelet-európai” pontok nem konvertibilisek a „burgundi” vagy „bordói” pontokkal.
You must be logged in to post a comment.