A Sabarnál évek óta nem készülnek gyenge borok, de mostanáig olaszrizlingben jobban teljesítettek, mint rajnaiban. Megítélésem szerint ennek egyetlen oka volt: a hordóhasználat. A riesling nem kívánja a hordót – én legalábbis biztosan nem -, és a Hercegföldről, házon belül elsőként, le is került a fakabát. Az arányok a német aranyszabályhoz közelítenek: sav és maradékcukor nagyjából egálban.
Ez a „Hercegföld” első évjárata, szűztermés. Egy jobb házból származó német riesling acélos pengését és aromaintenzitását nem éri el, de jó irányba halad. A hazai mezőnyben dobogóra esélyes és árban is versenyképes.
Csavarzáras. Közvetlenül bontás után az illat tiszta és tetszetős, de tagolatlan. Egy órával később, és néhány fokkal melegebben, előbújnak az árnyalatok: lime, mandarin, narancsvirág, szerecsendió és egy agyagos, zsírkrétás jegy. Igazi erényeit kóstolva mutatja meg. Az arányos, kellően koncentrált, ízgazdag, gyümölcsös, lédús és eleven korty üdítően fanyar, grapefruitos aromával zárul. A savak és ez a fanyarság tesznek róla, hogy a lecsengés száraz maradjon. Megnyerő egyéniség.
6 pont és 3270 Ft, és ennyiért is jó vétel (én a harmadik palacknál tartok). A jóval olcsóbb Ikonnál tartalmasabb és szárazabb. A Pannonhalmi Főapátság rajnaija hasonló szintet hoz minőségben és árban. Savban a Pannonhalmi az erősebb, tartalomban és fajtajellegben a Sabar (a Pannonhalminak van egy kis sauvignon blanc-os stichje).
(A cím tisztelgés a hátcímke szövegének bátor szerzője előtt.)
You must be logged in to post a comment.