Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Túl régóta látom és túl közelről nézem a témát ahhoz, hogy a pontok valamilyen könnyen beazonosítható alakzatba rendeződjenek. A magyar riesling olyan, mint a magyar riesling, nagy ritkán azonban egy német is eszünkbe juthat róla. A termelők lankadatlan lelkesedésének köszönhetően a mezőny gyarapodik, a színvonal emelkedik, a fejlődés nem látványos, de töretlen. Azt pl. bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar chardonnay bajnoksághoz képest ez már majdnem a Bundesliga.
Hosszú időn át annyira szárnyszegett volt a magyar rajnai rizling-mezőny, hogy a lusta fogyasztónak elég volt három betűt megjegyeznie: PAP. Nem mondom, hogy kitört a magyar riesling-forradalom, de a verseny kétségtelenül kiéleződött, és úgy tűnik, hogy az Apátságból Főapátsággá előléptetett pannonhalmiak rieslingjét letaszították a trónról, sőt, a dobogóról is. A sors különös fintora, hogy a trónfosztók közül kettőt is Liptai Zsolt melengetett a keblén. Continue reading “Trónfosztás”
A harmadik kör – a furmint és környéke területi selejtező – csonka lett volna, egyrészt, a 2024-es Gizella nem érkezett meg időben, másrészt, a Barta KVG-ről logisztikai és anyagi nehézségek miatt lemondtam (#amatőrizmus, inkompetencia, blognyomor). Ezért bevártam a felmentő sereget és a badacsonyi és somlói szabadcsapatok csatlakozásával ígéretes mezőny alakult ki. Más kérdés, hogy nem mindenki hozta a kötelezőt. Continue reading “Magyar fehér válogatott – zárókör”
Szigorúan kínálati oldalról, szigorúan önérdekből végzett piackutatásom legutóbbi részeredménye: két kiváló magyar riesling és hosszabb kihagyás után, két német asszaszin. Gyorsan szögezzük le, nálam kettős a mérce: ha magyar vagy, a német alap megugrásának is felállva tapsolok, ha német vagy és elmarad a csoda, örökre elfelejtelek. De ha fejben kivonom a lejtést a pályából, akkor is igaz marad: az elmúlt hónapban akadt magyar, amit szívesebben ittam, mint echte németeket (a kettő, az már több).
Most azt képzelem, hogy két nagy fehér fajtánk van, a kéknyelű és a juhfark. Amíg le nem bukunk, ebben a hitben élek. Egyelőre nincs okom az aggodalomra, jól vettük az akadályt az új évjárattal. A 2020-as kéknyelűek is szépek, már amennyire ebből a félősen konzervatív merítésből következtetni lehet. A bátorság határát a beszerzés mindenkori logisztikai és financiális korlátai jelölik ki, esetemben ez három palacknál, két forrásnál és 11 ezer forintnál állt meg. Continue reading “Hálás egynemű – Kéknyelű 2020”
Ha dolgozatot kellene írnom róla, akkor ezzel a puskával indulnék csatába: rokontalan, nőivarú, késői érésű, alacsonytermésű, „úri szőlő”, semleges aromatika, jó terroirközvetítő, hosszan érlelhető, magas sav, magas extrakt, Badacsony 1ha → 46ha. Ennyit sikerült a minimális online jelenlétből leszűrnöm. Nem vagyok rendszeres fogyasztója, soha nem vettem részt kéknyelű teszten, nemhogy szemináriumon, a fentiekhez, tapasztalatból, semmit nem tudnék hozzátenni. A próbafúrás ötlete sem tőlem származott, szögedi ivókörünk egyik tagja vetette föl. Continue reading “Tényleg ennyire jó a kéknyelű?”
A Sabarnál évek óta nem készülnek gyenge borok, de mostanáig olaszrizlingben jobban teljesítettek, mint rajnaiban. Megítélésem szerint ennek egyetlen oka volt: a hordóhasználat. A riesling nem kívánja a hordót – én legalábbis biztosan nem -, és a Hercegföldről, házon belül elsőként, le is került a fakabát. Az arányok a német aranyszabályhoz közelítenek: sav és maradékcukor nagyjából egálban. Continue reading “Testem feszes, karizmatikus – Sabar Rajnai Rizling „Hercegföld” 2019”
My attempts at finding out how long I’ve been smitten by Sabar wines came to nothing more than the realization I’m a senile, sentimental, old fool. Five years worth of our archives are inaccessable and this is not just an annoying search dead end, but also a sore reminder of failure that hurts more than I’m willing to admit. All I can remember is that my first encounters were less than convincing with the early Sabar wines offering more oaky aromas than the grapes could accommodate. The breakthrough came with the 2015 Kőmagas Kéknyelű which made it abundantly clear that this winery was destined for more than just holding promise. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018″
Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018”
You must be logged in to post a comment.