Most, hogy már olvasható a „hazaiak a gyüttmentek ellen” teszt fehér fele, könnyebben érthető, hogy miért és mihez kerestem bordóias házasításokat (Szentesi, Schieber, SZM). Amikor kis költségvetéssel (a borbolt borszerdája sokat segített) hol ide, hol oda kaptam, teljesen kiment a fejemből, hogy két évvel ezelőtt már kóstoltam ezt a bort. Most sincs későn.
Egészen komoly és ígéretes illat – túltolt hordó, alkohol, illó vagy oxidáció nem terheli. Édes fűszerek, naspolya, őrölt paprika, szilva és cseresznye. Kóstolva arányos, lendületes, tisztaízű. Nem különösebben koncentrált, nem is vékony. Jól esik minden korty, én nagyra tartom az ilyen keresetlen és kendőzetlen borokat. Istenadta savak, istenadta tannin, istenadta paprika. Bőven van még benne tartalék.
Nekem ritkán jön össze, hogy egy későbbi találkozásnak ugyanaz legyen a konklúziója, mint egy korábbinak. Kivételesen ez történt: a Szeleshát egy becsületes borászat, ez egy jó bor.
6 pont és 3000 Ft
[PS: az idei Vinagorán Rosta Krisztina kapta a Legeredményesebb Fiatal Borász különdíjat.]
You must be logged in to post a comment.