A név afféle kényszer szülte szörny: egy kúriában készül, Etyeken, de soproni szőlőből. A logisztikai és adminisztrációs vészmegoldások ellenére ez egy kiváló soproni bor. És nagy szükség van rá, mert Weningeréket elvitte a természetesség, Ráspit az illó képében lesújtó kiszámíthatatlanság, Luka Enikő hű rajongói gyűrűjében elszállt a sztratoszférába, Wetzerék savaihoz pedig teflongyomor kell.
Az előző évjárat is best buy volt, ez is megy egyenesen a listára. Felismerhetően merlot, megkockáztatom, hogy felismerhetően soproni – halványan a 2005 előtti weningereket idézi -, nem terheli semmilyen technológiai bizonytalanság, ízlésbeli aránytévesztés. Az illatában málna és dohány, az egyébként jó minőségű hordó pörkölési jegyei nem uralkodnak el, még a merlot-kra oly gyakran jellemző kis zöldes stich is kivehető (ha tudjuk, hogy mit keressünk). Az illattól a lecsengésig végig kellően intenzív és egészséges. Egészen nagyboros jellege van – talán a hordó teszi -, de a frissessége, a kiváló savak, a mértékletes extrahálás megóvja az átbillenéstől. Néhány év érlelés jót fog neki tenni, mindenesetre az elegancia ígérete benne van. Hirtelen nem is jut eszembe olyan merlot, amiért hajlandó lennék több pénzt kiadni, talán az 1989-es Pétrust leszámítva.
6 pont és 3450 Ft vagy még olcsóbb.
You must be logged in to post a comment.