Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018

Az a jó bloggerkedésben, hogy bármikor hülyét csinálhatunk magunkból, szándékosan vagy véletlenül, mégsem rúgnak ki a munkahelyünkről. Igaz, nincs is munkahelyünk és a hazátlan bitangoknak a kassza sem csenget, így Merengőt akkor isznak, ha Jézuskáéknál jól sült el a brainstorming. Ezzel a zavaros felvezetéssel azt akartam beharangozni, hogy én a 2017-es Merengőt nagyon is szerettem, ezt meg nem nagyon. Akkor most bennem van a hiba vagy bennem van?

Egerben nemcsak a tufa pincék kénköves kigőzölgéseivel van probléma, hanem a szőlő érésével is. A kapor nem az a terroir differentia specifica, amiért bárhol a világon két kézzel kapkodnának. A Lőrinczek úgy döntöttek, hogy ők előremenekülnek, egészen a teljes érésig, lesz, ami lesz. Amennyiben az egységsugarú jól eleresztett magyar fogyasztó drágaboros elvárásaiból indulunk ki, akkor ez egy win-win forgatókönyv: kapor delete, alkoholédesség enter, probléma megoldva, jöhet a lájközön. Ám ha magasabb küldetés szolgálatában dolgozunk, úgy mint az egriség mibenlétének feltárása – a.k.a. terroártükrözés -, akkor a hordó, az alkohol vagy a maradékcukor mind zsíros ujjlenyomat az optikán. Márpedig a 2018-as Merengőben az első kettő fontos adalékanyag. Az első még vállalható mértékben – idővel amúgyis kopik -, a második azonban szerintem az első, vagyis meghatározó elem, és mint egy generálszósz, vegeta vagy piros arany gyakorlatilag mindent elszínez, elfed, átfest és leburkol. A 15-ös alkohol ebben a borban olyan, mint a térkövezés a magyar városokban: katonás rendet teremt és disztópikus egyformaságot. A Merengő ajtaján kopogtathatsz ahányszor csak akarsz, mindig ugyanaz nyit ajtót és ugyanazt mondja.

Szóvirágmentesített kóstolási jegyzet nyelven: Az illat elsőre konyakmeggy, cipőpaszta és gyógyszer. Másodikra macskaköröm, harmadikra macskaköröm. Kóstolva telt, selymes, sima felszínű, határozott alkoholédességgel és élénk savval. A tannin finomszemcsés, érett, a lecsengés közepesen hosszú. Finom, de tagolatlan.

6 pont és 8750 Ft.

(PS: az elmúlt félévben több tucatnyi róni bort ittam, és a déliek között a 14,5-es alkohol átlagosnak mondható, mégis csupán egy esetben fordult elő, hogy az alkohol megette a bort (Pierre Usseglio CdP 2016). Szóval, lehet magas alkohollal is élő, komplex és kiegyensúlyozott bort készíteni, mégha valószínűleg nem is könnyű.)