Annyira lázba jöttem, hogy létezik somlói kékfrankos, hogy átsiklottam az apróbetű felett. Márpedig ez a kékfrankos nem csak somlói, hanem naturista is. Eggyel több a jóból, mint szeretném.
Bontás után beleszagolva, rögtön gyanús lett. Nem mintha büdös lenne, de azért van ez az egyenstich, ami itt is felüti a fejét és van ez a szabvány éretlenség, amitől szűkölve menekülne a gyomor. A pavlovi reflex mélyen indokolt.
Egy ilyen boron nincs mit ragozni. Savanyú. Újra meg újra – egy héten át – nekirugaszkodtam, hogy az elemzés hagyományos eszközeivel valami portréfélét felskicceljek, ám mindig ugyanoda lyukadtam ki: menthetetlen. Savanyú és keserű, nulla komplexitás. Miért kell éretlen szőlőt szüretelni? Mikor került fel a kékfrankos a savait könnyen elégető fajták listájára? Mi a logikai kapcsolat az alacsony kén és a metsző savak között?
Nem olcsó tréfa. És nem is vicces.
You must be logged in to post a comment.