A közismert eredetmonda szerint a Monte Amiata hófödte csúcsáról alászállva Ferruccio Biondi Santi, civilben kisvárosi patikus, hozta el a montalcinóiaknak a brunello receptjét. A recept bevált, a Biondi-Santi névből örök nyugdíjra jogosító nemesi cím lett, a brunello pedig befektetési portfólió diverzifikációs eszközzé avanzsált. 2013-ban aztán elhunyt a mitikus Ferruccio unokája, a legendás Franco, és néhány év tipródás után a puhább fából faragott utódok bitcoinra váltották a családi örökséget. A Biondi Santi immár francia kézben, a Piper- és a Charles Heidsieck istállótársaként küzd a luxuspiacon.
A véletlen úgy dobta, hogy évekig semmi, aztán két egymást követő hétvégén is érett és rangos brunellókkal borogattuk a posztkovid és civilizációkharca szorongásunkat. Két gyűjtő barátom egymástól független pincesöprő akciójának keretében potenciálisan 1988-ig, reálisan 2004-ig mentünk vissza. Az estek sztárja végül nem a Biondi Santi család lett, ők csak a csillámport szórták és az anekdota-bázist gyarapították.
A két kóstoló, előzetesen, azt ígérte, hogy ad.1 kiderülhet, meddig érdemes a brunellókat érlelni, ad.2 milyen az eszményi korba került brunello a fiatalokhoz képest, ad.3 hol húzódik a minőségi maximum. Látszólag minden kérdésünkre választ kaptunk. Az aranykor 10-15 év között lehet. A révbe ért brunellók harmonikusak és mélyek. A minőségnek nincs felső határa. Valójában persze minden válaszunk a levegőben lóg. Az aranykor becslés mindössze 4 palack teljesítményén alapul: Collemattoni 2005 és 2010, Pian dell’Orino 2004 és 2006. A többi révbe ért brunello menetközben elveszítette rakománya javát (vagy soha nem is volt rendesen felmálházva). A minőség felső határát pedig egyedül a 2010-es Collemattoni feszegette.
A fenti belátásokhoz felhasznált szakirodalom: Altesino Rosso di Montalcino 2013, Salvioni Rosso di Montalcino 2009, Capanna Rosso di Montalcino 2018; Collemattoni Brunello di Montalcino 2005, 2010 és 2015; Biondi Santi Rosso di Montalcino 2015, Biondi Santi Brunello di Montalcino 2013 és 1988; Poggio di Sotto Brunello di Montalcino 2013, Sesti Brunello di Montalcino 2004, Sesti Brunello di Montalcino Riserva Phenomena 2005, Sesta di Sopra Brunello di Montalcino 2004, Pian dell’Orino Brunello di Montalcino 2004 és 2006.
Nem akarom feleslegesen rabolni azok idejét, akiknek a brunello egy másik tejútrendszer részét képezi, tehát, jöjjenek dióhéjban a slágvortok. Rossóból nem lesz brunello – egyszerűen nem kapják meg azt a szőlőminőséget, így a koncentráció és a hosszú éréssel kialakuló komplexitás megugorhatatlan akadály marad. Még akkor is, ha Biondi Santinak hívják azt a rossót. Ami azt illeti, az is mérlegelendő kérdés, hogy a Biondi-Santi milyen arányban legenda és mekkora részben kóstolható valóság. Az 1988-as palack apropóján az eltarthatóság és a legendaság határairól tervezett eszmecsere dugába dőlt: a bor minden molekuláját megrágta és kiköpte a TCA. A 2013-as Biondi-Santi Brunello találkozása a 2013-as Poggio di Sottóval az utóbbi győzelmét hozta, azzal a fontos kitétellel, hogy mindkettő messze túl fiatal. A Biondi Santi sokszor felemlegetett eleganciája és hosszú karriert biztosító lendülete, a mi beavatatlan szánkban vékonyságnak és savhangsúlynak tűnt.
A kóstolás körülményei nem mindig voltak ideálisak, ráadásul, az egyik estén magamra vállaltam a moderátorkodást, így az alapszintű észrevételeknél mélyebbre csak azokkal a palackokkal jutottam, amelyeket másnap haza fuvaroztam és újrakóstoltam:
Biondi Santi Rosso di Montalcino 2015
Tulajdonképpen hoz mindent, amit egy jó rossótól elvárhatunk. Tiszta, cseresznyés, szilvás aromatikával, minimális balzsamecetes beütéssel, közepes test, jó savak, a tannin kissé sok és kesernyés. Érezhetően fiatal szőlők termése, nincs igazán mélysége, súlya. Az árát csak a történelmi név mentheti. 6 pont
Capanna Rosso di Montalcino 2018
Elég jó évjárat és saját mentális nyilvántartásomban a Capanna az archetipikus montalcinói borászat. Én ahhoz vagyok szokva, hogy a Capanna-borok harapósak, zabolátlanok, nem sok engedményt tesznek a közízlésnek. Ez a bor azonban meglepően kerek, kedves, édes tónusú – nemzedékváltás volt a pincében? A tannin az ideálisnál több, de ez speciel megszokott Capanna trade mark. Jó bor, nekem mégis enyhe csalódás, azt hittem, hogy többet kell vele dolgoznom, aztán a végén majd az eredetibb történet kárpótol az erőfeszítésekért. 6 pont és 15-17 euró a helyszínen.
Collemattoni Brunello di Montalcino 2005
Csak dicsérni tudom. 2005 közepesen mély hullámvölgy két csúcs, 2004 és 2006 között. Ez a bor gyönyörűen összeérett és a szerényebb fajsúllyal együtt is teljes élményt nyújtott. Amikor azt írtam, hogy csak dicsérni tudom, nem túloztam, részletekkel ugyanis nem szolgálhatok, mert a darabban töltött éjszakát és az utazást Szegedre nem élte túl, másnapra eloxidálódott. 9 pont
Collemattoni Brunello di Montalcino 2010
Monumentális bor. A minimális termés, a kis fürtök, a vastag bogyóhéj és a mérsékelt, hosszan elnyúló tenyészidőszak csodája. Harmonikus, mély, koncentrált, de még mindig friss. Az illat egy sötét, umamis, rejtélyes utazás – szeder, áfonya, szilva, fekete olajbogyó, balzsamecet, szójaszósz megállókkal. A korty közepe édes, amit umamis, sós feszültség színez. Percekkel később is visszhangzik a szánkban. Talán a legjobb bor, amit valaha kóstoltam. 9-10 pont
Collemattoni Brunello di Montalcino 2015
A „túl szép” évjárat, amikor mindenkinek sikerült jó bort készítenie, de állítólag hiányzik az a feszültség, ami egyedivé és ritka esetekben kiemelkedővé tehet egy-egy bort. Az első estén, igazolódni látszott ez a vélemény, a 2005-ös és a 2010-es mellett elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez a bor valaha hasonló csúcsokat hódíthat meg. Másnapra nyílt, fejlődött, és be kellett látnom, hogy megvan benne az az egyensúly és egészség, ami a hosszú élethez szükséges. Hogy aztán ez a hosszú élet a nagy elődök bölcsességével is felruházza-e majd, annak megmondásához kevés vagyok. 7-8 pont és 40 euró körül árulták.
Pian dell’Orino Brunello di Montalcino 2006
Vadabb, zabolátlanabb stílus, mint a Collemattonié. 16 évesen is robbanékony, atletikus bor, gyümölcshájat, édességet nem cipel magával. Vadhúsos, szójaszószos, avaros, balzsamecetes, szilvabefőttes aromatika, határozottan umamis íz. Hosszú, erőteljes bor, még évekig tarthatja a formáját. 8-9 pont
A Collemattonik jó szereplése nem véletlen, szerény köreinkben volt már egy másik fényes sikerük az ősszel. Dacára annak, hogy a brunello minden, csak nem simulékony közönségkedvenc, egy 2015-ös Riserva Fontelontano lett az est bora ebben a válogatott mezőnyben: Ferrer Bobet Priorat 2017, Yann Chave Le Rouvre 2018, Domaine Durieu Chateauneuf du Pape 2018, Miguel Merino Vitola Reserva 2012, La Massa Giorgio Primo 2012, Collemattoni Brunello Riserva Vigna Fontelontano 2015, Chateau Pradeaux Rouge 2015.
You must be logged in to post a comment.