Angol pezsgő – Nyetimber Classic Cuvée

Angol pezsgő. Szokni kell ezt a szókapcsolatot. Az első gondolatom az volt, hogy „Lehet-e ennél nyilvánvalóbb bizonyítéka a globális felmelegedésnek?”. A kóstolás után beláttam, hogy sem az angol pezsgő, sem a Nyetimber nem szolgáltak rá, hogy eltemessük őket egy ilyen menthetetlenül sötét kontextusban. Mennyivel jobban hangzik, ha azt mondjuk, hogy az angol pezsgő egy évszázadok óta rendületlenül szomjas ország álmának beteljesülése.

Az angol bortermelést évszázadokon át outsource-olták Bordeaux-ba, Portóba, távoli gyarmatokra, és valószínűleg nincs egyetlen jelentős borvidék, amelynek felemelkedésében ne játszott volna kulcsszerepet az angol felső- és középosztály fizetőképes kereslete. Mindeközben a kertészkedésbe szerelmes angolok folyamatosan dolgoztak azon, hogy napsütötte tájak különböző egzotikus növényeit meghonosítsák, ha másként nem legalább üvegházban. A szőlő sem volt kivétel. De az istennek sem akart beérni.

A kilencvenes évek közepéig főleg német hibridekkel próbálkoztak és csendes bort készítettek belőlük. Aztán valahogy leesett a tantusz, hogy a pezsgőhöz szükséges alapbor készítése több sikerrel kecsegtet. És abban már a Nyetimber volt az úttörő, hogy a reichensteiner, a bacchus, a seyval blanc és társaik helyett a három alapvető champagne-i fajtára alapoztak. Ehhez persze nemcsak bátorság vagy bölcsesség kellett, hanem hőösszeg is. A 2020. januári Decanter angol pezsgő tesztjének beharangozójában Stephen Skelton MW azt írja, hogy „A 90-es évek előtt a természetes alkoholszint 5 és 8 százalék között mozgott, ennél csak elvétve volt magasabb. 2000 óta ritka volt az olyan év, amikor 10 százalék alatt maradt. 2018-ban pedig (….) 13,5 százalékos csendes chardonnay-k készültek, chaptalozás nélkül”.

A brit borsajtóban már legalább öt éve az a mantra, hogy Kent és Sussex az új Champagne, engem mégis meglepett, hogy a Bortársaságnál meghúzták ezt a lépést. Persze angol pezsgőt Magyarországra importálni kétségtelenül nagyobb fantáziára vall, mint bevezetni a huszonkettedik Champagne-házat, és mint a mellékelt ábra mutatja a mi baráti körünk sem tudott a kíváncsiságnak ellenállni. Négyen három palackot vállaltunk: egy Tesco Finest Premiere Cru Champagne-t (most 6300 Ft akciósan), a Nyetimber NV Classic Cuvée-jét (18200 Ft) és etalonnak az Henriot Brut Souveraint (22500 Ft). Nagy beruházás volt, de jól esett.

A Tesco Finest erőn vagy inkább áron felül teljesített. Ha szuper kritikus akarok lenni, akkor kissé rusztikus, de egyébként nagyon szépen egyesíti a frissességet, az almás, citrusos karaktert az érlelés komplexebb jegyeivel. Hozza az erős champagne átlagot.

A Nyetimber minden szinten intenzívebb és szertelenebb. Alapvetően vonzó, lendületes, gyümölcsös, virágos, fűszeres. A tartozik oldal: a perlázs elég szögletes és igencsak szapora, a briósos, kardamomos, gyömbéres érlelt jegyek pedig csak utalásszerűen bukkannak fel. Az átlagnál magasabb sav az átlagnál magasabbnak tűnő édességgel alkot jó egyensúlyt, még ha ez nem is hat különösebben kifinomultnak.

Az Henriot Brut Souverain nem olyan élénk és színes, mint a Nyetimber, de ha jobban odafigyelünk, akkor minden más vonatkozásban többet nyújt nála. Az illat viszonylag visszafogott, de komplex és érlelt jegyeket is mutat – briós, pisztácia, birs, ribizli és fehérhúsú cseresznye (feltételezem, hogy az utóbbiakért a magas pinot noir hányad felel (45% pinot noir, 40% chardonnay, 15% pinot meunier)). A gyöngyözés jóval finomabb, a textúra vastagabb, koncentráltabb, a savszerkezet összetettebb, a lecsengés hosszabb. Nem egy kiemelkedő vagy különleges champagne, de az erős közepes szint már elég ahhoz, hogy megmentse a mundér becsületét.

Mi a konklúzió? Érdemes az angol pezsgővel kísérletezni? Aki megengedheti magának, az ne hagyja ki. Viszont lehet, hogy érdemesebb egy szinttel feljebb menni, nekem vendégségben volt szerencsém a 2014-es Blanc de Blancs-hoz és az valóban eléri a legjobb NV champagne-ok minőségét (26000 Ft).

(A sors különös fintora, hogy a talán legjobb angol pezsgő pincét amerikaiak alapították, jelenleg egy holland milliárdos tulajdonában van, és egy kanadai borász-házaspár igazgatja. Ennek a luxus-csűrnek a felújítása remekül szemlélteti, hogy a Nyetimbernél minden részletre ügyelnek és nem a rezsi miatt fáj a fejük.)