Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018

A natúrbor nálam 2012-ben úszott be a képbe. Az akkor még underground mozgalomról tudósítók (Alice Feiring neve ugrik be elsőként) szokatlanul életteli, újszerű borokról áradoztak – a pincebeli manipuláció béklyóitól megszabadított csodába természetesen nekem is bele kellett kóstolnom.

Az ismerkedés egy szállítmány francia borral indult. Andrea Calek, Jean-Claude Lapalu palackok voltak többek között a kartonban, amit a Petites Caves-tól rendeltem. Az első kinyílt darabok lenyűgözően gyümölcsösek voltak, egészen másképpen, mint az újvilági gyümölcsbombák, ilyen ízekkel nem találkoztam korábban. Itt le is ragadtam a kezdetekben. Aztán ahogy lenni szokott, az újdonság varázsának múlása a zavaró dolgoknak engedett teret, és abból nem kevés volt. Egéríz, oxidáció, cideres aromák, fajta- és termőhelyi jelleg (avagy a ticipitás) hiánya, uniformizáltság. Sokuk nem is borra emlékeztetett.

Hamar besokalltam és hosszú időre ellenzővé váltam. Ma már kevésbé vagyok elutasító, köszönhetően elsősorban annak, hogy nagyszerű embereket ismertem meg a natúr borászok között – ők sem mind szemellenzős vallási fanatikusok, szerencsére. Ezzel együtt nem keresem az alkalmat, hogy efféle borral próbálkozzak, de azért kerül elém, némelyiket még jónak is találom.

A Losonci kékfrankos úgy jön a képbe, hogy 2018-tól kezdődően már kén hozzáadása nélkül készül. És jó. Nem állíthatom, hogy másfél évtizedes fejlődésének minden állomását elcsíptem (történelmi kitekintés: Losonci Bálint unplugged kékfrankosai by Alföldi Merlot, 2009), de szerintem sokat változott az évek során. Gereg kékfrankos néven egy izmos, hordós, kissé rusztikus bor képe él bennem a 2010 utáni évekből, az új kiadás előrelépés ezeken a pontokon. Testesnek testes, de az éleket sikerült lefaragni: a sav nem húz, a tannin finomabb, minőségibb, mint korábban és magas alkohol sem sarkosítja a finist. Az illat meglepő: funky, de valahogy nem a (vad)natúros módon: dél-francia klasszikusokra emlékeztet erőteljes bőrös animalitásával. Fejlett, avaros, diós és áthatóan intenzív, akárcsak az íze. Lédús, vastagon zamatos és kellemesen strukturált is. Fajtajellegben nem erős, mindazonáltal élvezetes, szép bor. Engem meglepett, de a hosszas levegőzést is gond nélkül viselte. 6 pont (88/100). A pincénél talán még kapható, kb 8000 Ft.