Gyorsan tovatűnő ízek, melyekkel nem lehet betelni. Nekem ez jut eszembe, ha az újborra gondolok. Nem is értem a bozsolé-koncepció feletti fanyalgást (ti. hogy a 2000-es években meredeken leesett a Beaujolais Nouveau népszerűsége, manapság gyakorlatilag kötelező elem mentegetőzéssel kezdeni a témában születő írásokat, lásd itt), míg szembe nem jön egy olyan banánaromás, műanyag hatású bor, ami rögtön más megvilágításba helyezi a történetet.
Ilyenbe valamiért ritkán futok bele. Talán csak az egyébként szűkös hazai kínálat sajátossága ez, franciából döntően a kézműves példányok jutnak el hozzánk – és azok nagyon jók évről-évre -, hazaiból pedig még mindig kevés készül (fehérből több, de azokról hajlamos vagyok megfeledkezni, ez a műfaj nekem vörösként égett be). Talán meglepő, hogy abból a kevésből Villány hasít ki nagy szeletet.
A 2022-es primőrök kifejezetten jók, dacára a kíméletlen aszállyal sújtott nyárnak. A Bogyólé hozza a színvonalat, mint mindig, jár neki az ajánlás. Az “A Bolond Kalapos” Ruppertéktől nehezebben adja magát, számomra a nagy meglepetés ugyanakkor a Bock: a mezőny legolcsóbbja és ugyan sejtésem szerint nem szénsavmacerált (a többiekkel ellentétben), mégsem marad el társaitól (a remek Bujdosó Libást is ideértve). A jelen eresztésbe sodródott hiperes francia pedig – nos, itt jött szembe az idillt megtörő műanyagosított núvó.
Vylyan Bogyólé 2022
Élményben jó franciát közelít: kirobbanóan intenzív és gyümölcsös, ám fanyar, kicsit sem művi. Ropogós piros és lila gyümölcsök, pikáns gömbrágós-virágos aláfestéssel. Karcsú, mégis átütő, élénk savú, a remek kocsány-tannintól egészen extra és izgalmas a textúra. Játékos, egyszersmind felnőtt bor. Beltartalomban meghaladja a Bujdosó Libást, kedvességben viszont elmarad tőle. 5,5 pont (86/100), remek vétel, 2300 Ft (Veritas, Kifli.hu és egyéb webshopok),
Bock St. Márton Villányi Portagéza 2022
Remek újbor és remek portugieser. Mi több, hiteles villányi és Bock-bor. Nincs szénsavmacerációs karakter, egyszerűen csak primőrös vibrálás és ibolya társul a diszkréten animális, fanyar fajtjelleghez. Áfonyapaszta alapok, forró évjáratot sugalló sötét, déli karakter, ugyanakkor alacsony alkohol. Egyszerre könnyed és húsosan sűrű. Vonzó, bársonyos lágyság, a finisben kiváló, markáns tannin: ez egy igazi vörösbor. Coup de coeur, 5,5 pont (86/100), 1600 Ft Lidl – best buy.
Georges Duboeuf Nouveau 2022
A végletek bora. Aki az illatért szeretné, az az ízéért nem fogja, és fordítva. Én az utóbbi táborba tartozom. Cukorkásan tutti-fruttis, műanyag aromatika. Kóstolva az egészfürtösen erjesztett vörösök különleges szerkezete, lédús, könnyed, kontrasztosan rágós, kőkemény, mégis kiváló tanninnal. Kadarkák között barolónak tűnne – leszámítva illúzióromboló illatát. Elmegy (4 pont, 80/100), kb. 3600 Ft, Auchan.
Ruppert A Bolond Kalapos Portugieser 2022
Alacsony kénes lévén meglepő technós nyitány: zöldbanános, tutti-fruttis az illat – még emészthető mértékben, fekete cseresznye, ibolya is szóhoz jut. Hozza a műfaj erényeit, vibráló és intenzív, viszont 11%-os alkoholjával roppant karcsú, nem ez az a bor, ami kitölti a szájat. Kissé rövid is, ugyanakkor nem csupán remekül iható, de kortárs vagányság árad belőle. Jó bor, 5 pont (85/100). 3250 Ft, Bortársaság.
Gyorsan tovatűnő ízek, melyekkel nem lehet betelni. Nekem ez jut eszembe, ha az újborra gondolok. Nem is értem a bozsolé-koncepció feletti fanyalgást (ti. hogy a 2000-es években meredeken leesett a Beaujolais Nouveau népszerűsége, manapság gyakorlatilag kötelező elem mentegetőzéssel kezdeni a témában születő írásokat, lásd itt), míg szembe nem jön egy olyan banánaromás, műanyag hatású bor, ami rögtön más megvilágításba helyezi a történetet.
You must be logged in to post a comment.