A Vylyan még talán sosem állt ilyen jól nálam. Eddig voltaképpen csak a Bogyólének voltam követője, ehhez tavaly csatlakozott a Macska (amolyan ház borává nőtte ki magát, el sem akarom hinni, hogy portugieser ilyen jó is lehet, a 2020 és a futó 2021 is remek, vételnek nem kevésbé), és ugyan csak rendezvényen szerzett benyomás, de a kísérletezős amfórás/újhordós cabernet franc páros is megnyert magának. Lelkesedésbe azonban a Vörös Variációval (2021) csapott át a dolog.
Noha magasabbra pozícionált vörös alapanyagát fahordózás nélkül elkészíteni nem forradalmi újdonság Villányban (úttörőként minden bizonnyal Rácz Miklós Tamást könyvelhetjük el), azonban ez a megközelítés nem csupán ott, de az egész országban ritkaság a mai napig, a VV így még mindig formabontónak minősül (egyébiránt részben amfórás).
Blendnek egyedi – cabernet franc, csókaszőlő, kékfrankos és syrah -, de izgalmat az egyenesség, torzítatlan tisztaság visz bele, amit a hordó elhagyása ad. Inkább emlékeztet újvonalas dél-afrikai, spanyol borokra, mint bármi hazaira, az illata gyönyörű, fanyar és kifejezetten fűszeres, déliesen érett és nagyon is élő. Szép textúra, remek sav, jó közepes test, behízelgés nélkül, letisztultságot áraszt. Az egyetlen részlet, ami ront az egyensúlyon, az a tannin – amolyan kabernés, kissé sok ide. A fogyaszthatóság ugyan csorbul ezzel, de engem felvillanyozott ez a bor. 6 pont (88/100), 3990 Ft (Vylyan webshop).
You must be logged in to post a comment.