Zokni kihívás

A Liverpool berámolt hetet, nekem is illene magasan kezdeni a hetet. Pláne, hogy egyéb okokból el voltam tiltva a betűvetéstől, miközben a mintavételezés zavartalanul haladt és torlódott az anyag. A folyóügyeken belül is kiemelt jelentőségű volt a felsőpulyai Lakompakon realizált nagyvak parti. Szűkebb körben, a nyilvánosság teljes kizárásával tavaly már teszteltük ezt a társasjátékot, és az annyira jól sikerült – értsd: meghökkentőre -, hogy idén új helyszínen és bővített stábbal megismételtük.

A koncepció annyi, hogy annyi prekoncepcióval vagyunk terheltek, hogy egy magyar-külföldi szintfelmérést lehetetlen nem vakon végezni. Mivel a mezőnyt én gondoltam ki és kuporgattam össze egy hosszú ősz és egy rövid tél alatt, így az én vakságom szintje ahhoz közelített, mint amikor elfelejtem felvenni a szemüvegemt: látszólag mindent látok, de nem tudok semmit elolvasni. Mindenki másra azonban mélyvakság várt: a kapszulákat eltávolítottam, a jellegzetes palackok tartalmát jellegtelen palackokba fejtettem át és mindegyikre vastag fekete zoknit húztam.

Az esküdtszék annyit tudott, hogy négy magyar és négy külföldi fehér lesz. Találgatni ér, sőt, kívánatos, mivel az élvezeti faktort jelentősen növeli, miközben arcvesztési szempontból megvan a maga kockázata. A kihívástól, szerencsére, mindenki konstruktív és felcsigázott hangulatba került, és bár a meghatározó élményük a labirintusban bolyongás volt bekötött szemmel, bátran spekuláltak és nem hódoltak be a nyájszellemnek, mindenki kitartott a zsigeri megérzései mellett. Két feladatot kaptak – szigorú számonkérés nélkül -, az első az volt, hogy válasszák ki a három legjobb bort, a második, hogy próbálják megtippelni, melyik magyar és melyik nem. (Én számok helyett béna kriksz-krakszokkal jelölöm a zoknikat, hogy vakításkor még véletlenül se alakulhasson ki bennem számtapadás.)

A véletlen ezt a sorrendet generálta:

Birgit Eichinger Grüner Veltliner Ried Hasel 2021

Elsőnek lenni mindig nehéz, és ennek tudatában kapott egy második esélyt, de az utolsó utániság sem javított a helyzetén. Egy valaki találta el, hogy zöldveltelini, pedig azt hihetnénk, hogy ez egy kellően markáns fajta. A fajta lehet, hogy markáns, de ez a példány halovány. Nem rossz, nem hibás, csak szerény, alapkategóriás, kissé híg. Másnap visszakóstolva kimondottan tetszett, de megértem, hogy közfelkiáltással a sor leggyengébb bora lett. Az általános vélekedés az volt, hogy magyar és olaszrizling.

Terlan Nova Domus 2020

A sor legdrágább bora és tartották hordóban. Nem lett átütő siker. A behízelgő pinot blanc gyümölcs tusakodik a karcosabb sauvignon blanc-nal és a közepesen világos pörkölésű mogyoróval. Texturálisan izgalmas, de kissé még nagy benne a forgalom. Nincs még kész és a címke, a név, az árcédula és az évjárat ismeretének hiányában semmi okunk nem volt a rendezetlenség primér érzetén felülemelkedni. A magyar/külföldi kérdés döntetlennel zárult, kedvenc senkinél nem lett.

Zelna Olaszrizling 2021

A világbajnok. Utolsó palackom a Lidl 1500 forintos eresztéséből. Sokáig mérlegeltem, hogy ez a jó alkalom-e felbontani. Amikor a pohárba került, kiderült, hogy igen. Kollektív felsóhajtás és alig leplezett örömkönnyek. Nem közönséges, közepesen komplex illat, a korty kerek egész és ha nincs is degeszre tömve, hiányérzetünk nem lehet. Jó inni, jó rágcsálni. Közfelkiáltással az est egyik győztese és stabilan külföldi. Egy határozott fajtatipp volt és bár leírva szürreálisnak hat, ott és akkor mélyen indokoltnak tűnt: albarino. Két nappal később visszakóstolva én a Terlannal egyenértékűnek találtam, miközben az erényeik és a gyengéik pont egymás fordítottjai.

Gizella Furmint-Hárslevelű 2021

Valaki az első szippantás után felkiáltott, hogy ez egy német rizling. Fején találta a szöget, és ebben nincs semmi irónia a részemről – inkább német rizling, mint bármely más meghatározó stílus. Az illatot mindenki imádta, a korty lendületét és gyümölcsét is, de volt, aki bevallotta, hogy nem rajong a magas sav, magas maradékcukor stílusért. Valahol a dobogó közelében végezhetett.

Fento Albarino 2021

Mivel a sorban már volt egy albarino-imposztor, itt föl volt adva a lecke. De mégsem, mert mindenki sauvignon blanc-ra gyanakodott, akadt, aki a macskahúgyot is kiszagolta belőle. Aztán mivel a sav kissé kevésbé hasított és a szövete valahogy vastagabb volt, felmerült még a verdejo lehetősége. Az identitászavartól függetlenül mindenki imádta. Ha nem felejtem el a végén az eredmények összegzését, akkor jó eséllyel nyerhetett volna.

Györgykovács Tramini 2020

Valaki rögtön az elején bemondta, hogy tramini és akkor, engem ismerve, biztosan Györgykovács. Próbáltam úgy csinálni, mintha nem ismertem volna föl én is egyből. Itt is nagy húházás alakult ki. Vitára nem volt ok. Komplex, kompakt, komplett. Top 3.

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2020

Szinte egyöntetű felkiáltás, hogy dugós. Kivert a hideg, de az előző hat bor nagyon tiszta illata után egyértelmű volt, hogy valami nem stimmel. Nem ihatatlan, jól érezhető, hogy hatalmas életerő lobog benne és nem hétköznapi fajta, de erősen maszatos a kivitelezés. Itthon visszakóstolva, nem vagyok benne biztos, hogy TCA, inkább dohos. (Azóta ugyanebből a beszerzésből kóstoltam egy másik palackot, és az hibátlan volt, így mégiscsak a TCA lehetett a ludas. A SAP tulajdonosától közben azt a hírt kaptam, hogy elegük lett a dugóval járó kockázat kezeléséből, és idén váltanak. Remek hír.)

Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2020

Teljes tanácstalanság. A megítélés a jellegtelen és a halk között ingadozott. Fogalmunk sem volt, hogy magyar-e vagy külföldi. Felmerült, hogy lehetne furmint vagy olaszrizling. Az aromakerék egyetlen cikkelyével 90 százalékban leírható: akácmézes. Itthon visszakóstolva megtaláltam benne azt, amiért szeretem (textúra, egyensúly, nyugalom), de be kellett látnom, hogy széleskörű ajánlásra ez a bor nem alkalmas/méltó, így ezt is lehúzom a best buy-listánkról.

Tanulság: a legjobb magyar fehérek nemzetközi szinten is jó borok. Vörösekkel nem merném ugyanezt megcsinálni. De muszáj lesz, túl nagy a kísértés.