Én ugyan nem láttam az elődben az aranynál is aranyabb érmet, de attól még remek bor volt, ár/érték arányban pedig szinte magányos csúcs. A fenntartásaimat magyarázhatta az, hogy ősidők óta farigcsálom magamban az olaszrizling ideáltípusát és ez egy outlier, de az is lehet, hogy pusztán az irigység beszélt belőlem, mivel nem én szúrtam ki, hogy mekkora érték rejtőzhet 1500 forintnyi csavarzár, palack, címke, ÁFA + balatonbor mögött.
És itt most helyreigazításnak kell jönnie. Ebben a bekezdésben eredetileg azon derpegtem, hogy az előd fényes karrierje sem volt elég ahhoz, hogy kikeveredjen a diszkontos árversenyből, miközben a borkereskedésekbe is jutott belőle, ott viszont már jóval drágábban árulják (pl. a Bor és Másban 3080 forint). Nos, ez nem az, az nem ez. Most sem vagyok teljesen biztos abban, hogy ki kicsoda, de egy kedves olvasónk a FB-on figyelmeztetett arra, hogy a Lidlben árult bor, bár erősen hasonlít arra, amit tavaly is ott árultak, nem ugyanannak az újabb évjárata. Ezen a Balaton szerepel nagyobb zöld betűkkel, azon pedig az Olaszrizling szerepelt nagyobb zöld betűkkel, ezen az olaszrizling szerepel kisebb fekete betűkkel, azon a Balaton szerepel kisebb fekete betűkkel. Így ha a feliratozás ad kulcsot a személyazonossághoz, akkor a Zelna honlapján egészen más címkével futó Balatonbor az, ami most a Lidlben kapható az Olaszrizlingre megszólalásig hasonlító címkével. Engem megtévesztett a hasonlóság és a beszerzési hely azonossága és aztán én is megtévesztettem másokat. Elnézést kérek mindenkitől! (És egy kicsit dühös vagyok, nem csak magamra.)
De milyen a 2022-es Balatonbor? Ugyanaz a kissé túlpörgő, eleven, sokszínű karakter, mint a 2021-es Decanter nagydíjas. Mintha az olaszrizling kapott volna egy szteroid-kúrát és pózolás előtt még belediktáltak volna két duplát. Ha megpróbálok a metafora mögé nézni, akkor sauvignon blanc-ra és némi maradékcukorra gyanakodnék. A közepes intenzitású illatban sárgaalma, citrusok, méz és virág, kóstolva egy édesebb, testesebb áramlat birkózik a savakkal és a fanyarsággal, az elejét az előbbi, a végét az utóbbi uralja. Enyhén pezseg (még három nap után is). A lecsengés közepes. Úgy tűnik, hogy megvan minden alkatrésze, de csikorognak még a fogaskerekek. A cukor és a sav nem (vagy még nem) találtak egymásra. Minden szempontból elmaradni látszik az előző évjárat Olaszrizlingjéhez képest (de mint kiderült nem is annak a folytatása).
5 pont és 1850 forintért nem rossz vétel. Ugyanakkor az előző posztban tárgyalt Tóth és Tóth Gohér nekem egyértelműen jobban tetszett.
You must be logged in to post a comment.