Bajban lettem volna, ha arra kell fogadnom, hogy a Wein & Co kezd el előbb móri ezerjót forgalmazni vagy a Bortársaság osztrák olaszrizlinget. Más kérdés, hogy én abba az üres halmazba tartozom, akit magyarként is érdekel az osztrák olaszrizling. Pontosabban, magyarként érdekel csak igazán az osztrák olaszrizling: vajon mit ad hozzá az illír klíma, a meszes márga és az osztrák/szlovén borkultúra kedvenc horvát fajtámhoz?
A Falstaffból puskázva látom, hogy ez egy 240 éves családi borászat, 28 ha organikusan művelt szőlővel. A birtokot a legifjabb generáció, Katharina Lackner Tinnacher vezeti. Ez az olaszrizling a Steinbach-dűlő 40 éves tőkéiről származik.
Én nem ismerném fel, hogy olaszrizling. És ez most kivételesen nem azt jelenti, hogy valamilyen más fajtára emlékeztet, egyszerűen csak nem olyan, mint amilyen(ek)hez szokva vagyok. A minősége is rendkívüli, hibátlanul elkészített, de nem a körző/vonalzó értelemben, hanem a kézműves, szőlőcentrikus paradigmán belül. Koncentrált, krémes, texturálisan izgalmas, a lecsengésben enyhe cserességgel (utólag látom, hogy volt fában és tartották seprőn). A test erős közepes, a korty szaftos és tömör, ízében ananász társul a birs fanyarságával. Az illat zöldfűszeres, édesköményes, kamillás. Nagyon hosszú. Ha magyar lenne, beférne a top 5-be.
Drága, de a jobb hazaiak sem olcsók. 7 pont és 6850 Ft. (Nálam minden komolyabb olaszrizling-tesztben bérelt helye lesz.)
[Katharina Lackner Tinnacher fotóját innen metszettem: https://stk-wein.at/en/work/lackner-tinnacher/]
You must be logged in to post a comment.