Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Wojciech Bonkowski azt mondja, hogy minden osztrák bor egyforma. Úgy egyforma, mint minden Mozart-mű. És egy Beethovenre vágyik, aki kiszórja a régi berendezést és a szőnyegtől a csillárig felújítja a lakást. Vagy legalább egy Horowitz-ra, aki nem szór ki semmit, de átrendezi a szalont. Continue reading “Minden osztrák bor egyforma”
A Dorli Muhr név nekem 2011-ben égett be. Az ő (akkor még Muhr-van der Niepoort néven futó) kékfrankosát keverte Dagadtos nagy burgundi kóstolójába, nem kisebb név, mint egy Clos de Tart után (akkor 240 euro, ma 1000) – az osztrák kakukktojásnak a titánok árnyékában sem volt miért szégyenkeznie. Continue reading “Blaufrankisch for the Burgundy lover – Dorli Muhr kékfrankosai Budapesten”
Az elmúlt néhány évben kóstolt, pár tucatra rúgó (nagyrészt saját beszerzés) osztrák kékfrankos felemás érzéseket hagyott bennem. Gyenge borral nem találkoztam, ám érdekessel sem elég gyakran. A többség a nemzetközi stílusként elhíresült irányzat gyermeke volt, mindent – hibát és erényt is – felülíró, (új)hordós köpenybe öltöztetve. Mintha csak a kétezres évek elejét taposnánk. Continue reading “Kortárs blaufrankisch – Prieler és Dorli Muhr”
Bajban lettem volna, ha arra kell fogadnom, hogy a Wein & Co kezd el előbb móri ezerjót forgalmazni vagy a Bortársaság osztrák olaszrizlinget. Más kérdés, hogy én abba az üres halmazba tartozom, akit magyarként is érdekel az osztrák olaszrizling. Pontosabban, magyarként érdekel csak igazán az osztrák olaszrizling: vajon mit ad hozzá az illír klíma, a meszes márga és az osztrák/szlovén borkultúra kedvenc horvát fajtámhoz? Continue reading “Olaszrizling Ausztriából – Lackner-Tinnacher Welschriesling Südsteiermark 2021”
Tavaly megkérdeztem Bernhard Ottot, hogy miért meszelte el a Qvevrét, amit én izgalmas és sikeres utazásnak véltam a veltelini középpontja felé. Azt válaszolta, hogy a földbe ásott amforás gyakorlatilag technológiamentes készítésmód túlságosan meghatározza a bor jellegét, márpedig őt most éppen a dűlők rezdüléseit pontosan közvetítő kifinomult és áttetsző borok foglalkoztatják. Continue reading “Jó, ahogy van – Bernhard Ott Grüner Veltliner Kirchthal 2017”
Last year I asked Bernhard Ott why he has turned his back on Qvevre which I considered to be a unique and highly satisfying exploration of the soul and core of grüner veltliner. He said that the ancient technique of whole bunch fermentation and long ageing in amphorae dug into the ground had a homogenizing effect erasing the elusive terroir features and at the present stage of his learning curve he could see nothing more important than to produce elegant, transparent wines able to reflect the individuality of his vineyards. Continue reading “Delicious – Bernhard Ott Grüner Veltliner Kirchthal 2017”
Én erősen hiszek a műfajokban, így ez a bor némileg zavarba hozott. A grüner veltliner világkarrierjének alapító mítosza egy nagyszabású burgundi/chardonnay vakteszthez kötődik, ahol a tekintetes zsűrit alaposan megtréfálták a méregdrága burgundiak közé rejtett zöldveltelinik. A történet fontos hivatkozási alap lett az osztrákok számára, és ami azt illeti, én sem tudom kiverni a fejemből. Continue reading “Csúcstámadás oxigénpalackkal – Schloss Gobelsburg Grüner Veltliner ‘Lamm’ 2015”
You must be logged in to post a comment.