Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban.
Fél évvel később, itthon egészen más kontextusban kóstolgatva, először csak odáig jutottam, hogy ez valóban jó. Aztán valahogy mindig ehhez tértem vissza, és miután a palack végére érve még inkább meggyőzőnek találtam a bort (nem gyakori eset), odáig merészkednék, hogy ez lehet az egyik legjobb jelenleg kapható kékfrankos. Már ha van még belőle.
St. Andreák jutnak róla eszembe a hősidőkből, az illat zöldes, aloe verás árnyalatáról, amit én autentikus egri vonásként könyvelek el. Lenyűgözően intenzív, áradó, miközben kecses és elegáns – valami olyasmit tud, amit egy jó pinot noirtól várok. Medvecukor, némi fekete olíva, érési aromák, kontrasztként ribizlis, friss jegyek. Légies, selymes korty nagy zamattal, hosszal. Élvezetes, izgalmas és szép bor – ámbár megosztónak bizonyulhat. Bontsuk idén. 7 pont, 5900 Ft (például itt, itt és itt).
You must be logged in to post a comment.