Nem rabolom drága olvasóink drága idejét, ha kóstolták a tavalyi párost, és tetszett, akkor nincs okuk kihagyni az ideit, ha nem kóstolták, mire várnak. Az évjáratváltás fényében kidomborodott ez meg az, de az alapképlet változatlan: egy Burgundia-rajongó kesztyűs kézzel és spontán erjesztéssel kihozza a maximumot az öregtőkés garnachából és cariñenából.
A tavalyi felhozatalt ajnározó posztomban fölmerült, hogy ad.1 a nagy spanyol átlag fölött, sőt, a kis francia átlag fölött teljesítenek, ad.2 nem véletlenül szokták a garnachát házasítani. Aki gyakrabban merít spanyol vörösborokból, az két dologra biztosan ráérzett már: szőlőérlelésben a napnak nincs párja, ugyanakkor hőösszegből is megárt a sok. Érett szőlőből könnyű jó bort készíteni, ám ahol hétágra süt a nap, ott nehéz rendkívüli bort készíteni. Rengeteg olyan spanyol vörös létezik, ahol az alkohol (hordóról vagy csipszről most ne is beszéljünk) fontos, túlságosan is fontos része az ízképnek. Priorat peremén, Montsantban, ahol ezek a borok készülnek, nem könnyű a nap elől elmenekülni. 2020-ban a Florens-nek csak részben sikerült.
Josep Grau Vespres 2021
A tavalyinál is az volt az érzésem, hogy indokolatlanul korán hajtották ki a piacra. Első nap zárkózott, bufurc, egyszerű, talán túlságosan is virgonc bor. Csak a harmadik napra rúgta ki magát: megtelt tartalommal és színnel, miközben megőrizte a tiszta ízeket, az elevenséget. A mediterrán gyógynövények mellett, szilvás, vörösáfonyás aroma, a cariñena izgalmasan vad jellege, kortyvégi kesernyéje jól érzékelhető. Kiegyensúlyozott, kerek, természetes. Félszelíd: a tartása, a szépsége egy vadé, megtévesztően közel enged magához, de azért ne próbáld megsimogatni!
Erős 7 pont, ami idővel lehet még 8 is. 6850 Ft.
Josep Grau La Florens 2020
Kulturált, szép illat, sokkal közelebb az ismerős „drága bor” karakterhez, mint a Vespers. Színtiszta, öregtőkés grenache/garnacha. Nagyon magasra teszi a mércét, aztán az ugrás csúcspontján a karjával lesodorja. Aki nem olyan háklis, mint én a cseresznyelikőrös, alkoholos generálszószra, annak ez a bor földöntúli élvezet lesz. Én ahányszor elragadtattam magam, az alkoholédesség és az észteres illat mindig visszarántott a földre. Most, hogy az elefántot kituszkoltam a szobából, jöhetnek az erények.
Elbűvölő bor, virágos, hibiszkuszra, csipkebogyóra és szilvára emlékeztető illattal, a hordó kiváló minőségű és finoman adagolt (Stockinger). A korty közepe behízelgően édes, málna- és szilvaízű, szaftos, túlsúlynak, túlextrahálásnak nyoma sincs. A tannin gyengéd, nem tapad, nem húz. Hosszú lecsengés.
A 10 pont felől visszaszámolva: egy pont levonás jár a komplexitás hiányáért és minimum egy az alkoholért, az annyi, mint 7-8. 12.000 Ft.
Az árakat is figyelembe véve a Florens-t idén kihagynám, a Vesprest idén sem.
You must be logged in to post a comment.