Josep Graura annyira rágyógyultam, hogy elítélhető módon azon vettem észre magam, hogy szorítok neki. Meg persze magamnak is: mennyivel jobb befektetés 5000 forintért két bearanyozott este, mint három anyázós lefolyóval megfejelve. Bontáskor még rezeg a léc, élesztős, reduktív, morcos, gyűrött, de ez nem ér teljesen váratlanul, egyrészt alig egyéves, másrészt a Vespres is így szokott indítani (a Florens nem, de az már más kategória és cariñena-mentes). Másnapra kisimulnak a ráncok, a zavaró szagok elillannak, marad egy ruganyos, eleven, robbanékony mediterrán vörös. Continue reading “Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022”
A címet a roppant idióta brit sorozattól loptam – Little Britain -, amit valaki valahol Angolkáknak fordított, utólag is elismerésem. Amikor elkezdtem összemazsolázni a mezőnyt, meg sem fordult a fejemben, hogy a fáklyás menetet majd vesszőfutás sprintek fogják megszakítani. Megfizethető spanyolokkal igazából csak egyszer égettem meg magam, annak is van vagy tíz éve: a kezdeti sikerektől elbizakodottan belenyúltam a 
You must be logged in to post a comment.