Tag: garnacha

Jobb, mint a D-vitamin

~ Alföldi Merlot ~ Leave a comment

Folyékony napfény. Évszázadok óta alapvető élelmiszer a Pireneusok mindkét oldalán. Ellenáll a betegségeknek, jól tűri a szárazságot, bőtermő, magas cukorfokkal, ideális alany a tömegtermeléshez. Borként édes, gyümölcsös, nem tanninos, magas a fűtőértéke, ideális alany a népélelmezéshez. A megbízható eredményt messze földön irigyelték: évszázadokon át grenache-val csempésztek érettséget a bordeaux-i és burgundi borokba. Tagkönyves rajongójaként is azt kell mondanom, hogy azért van egy komoly hátulütője: összetett, komolyabb bort nehéz készíteni belőle. Continue reading “Jobb, mint a D-vitamin” →

Én így szeretem – Josep Grau Viticultor

~ Alföldi Merlot

Ha besétálnék egy úri borszabóhoz, hogy készítsen nekem egy passzentos öltönyt, ami hűen tükrözi az ízlésemet és finoman korrigálja az alkatomat, az eredmény megszólalásig hasonlítana egy Josep Grau-borra. Amikor néhány hete megpróbáltam rendet rakni a fejemben, a teoretikus zokni-szortírozásnak az lett a végeredménye, hogy a nekem tetsző bor áttetsző és szaftos. Sajnos, mindkét jelző magyarázatra szorul, jobb híján ragozom is őket hosszasan, pedig létezik tökéletes illusztráció, az aktuális Grau-szortimentben mindjárt hármat is találtam. Continue reading “Én így szeretem – Josep Grau Viticultor” →

Szárnyas tájvadász – Telmo Rodríguez

~ Alföldi Merlot
A baszk Mona Géza (fotó: worldoffinewine.com)

Amióta jártam San Sebastianban, bocsánat, Donostiában, azóta folyton szem előtt vannak a baszkok. Ők az én indiánjaim, akiknek, szemben a kajova-apacsokkal, sikerült a gyarmatosítás előtti formájukat átmenteni az Optimus korszakába: egy vagon EU-s támogatással kistafírozva leszálltak a terrorizmusvonatról és a balkonról zászlólógatás feladása nélkül átnyergeltek a jólét vonatra (fun fact: Baszkföld Spanyolország leggazdagabb régiója). A baszkok Európa utolsó őslakosai, legalábbis a baszk az utolsó nyelv, amely túlélte az indoeurópai inváziót. Az utóbbi néhány évtized neves „spanyol” focistáiból mazsolázva képet kaphatunk a baszk nyelv egyediségéről: Andoni Zubizarreta Urreta, Andoni Goikoetxea Olaskoaga, Gaizka Mendieta Zabala, Aitor “Txiki” Begiristain Mujika. Számtalan ismert riojai borászat van baszk kézben (Rioja Alavesa a baszk oldal), többek között a Remelluri, amelyet 1967-ben vásárolt meg a Rodríguez-család (a Remelluri nemcsak kő/malter alapon a legősibb riojai borászat – a főépület a XIV. századból származik -, hanem írásos említésben is ők az elsők (1596)). Continue reading “Szárnyas tájvadász – Telmo Rodríguez” →

Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022

~ Alföldi Merlot

Josep Graura annyira rágyógyultam, hogy elítélhető módon azon vettem észre magam, hogy szorítok neki. Meg persze magamnak is: mennyivel jobb befektetés 5000 forintért két bearanyozott este, mint három anyázós lefolyóval megfejelve. Bontáskor még rezeg a léc, élesztős, reduktív, morcos, gyűrött, de ez nem ér teljesen váratlanul, egyrészt alig egyéves, másrészt a Vespres is így szokott indítani (a Florens nem, de az már más kategória és cariñena-mentes). Másnapra kisimulnak a ráncok, a zavaró szagok elillannak, marad egy ruganyos, eleven, robbanékony mediterrán vörös.     Continue reading “Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022” →

Fordult a lepkeprés – Josep Grau

~ Alföldi Merlot

Nem rabolom drága olvasóink drága idejét, ha kóstolták a tavalyi párost, és tetszett, akkor nincs okuk kihagyni az ideit, ha nem kóstolták, mire várnak. Az évjáratváltás fényében kidomborodott ez meg az, de az alapképlet változatlan: egy Burgundia-rajongó kesztyűs kézzel és spontán erjesztéssel kihozza a maximumot az öregtőkés garnachából és cariñenából. Continue reading “Fordult a lepkeprés – Josep Grau” →

Lepkék préselték – Josep Grau

~ Alföldi Merlot

Nem vertem nagydobra, de néhány évvel ezelőtt elkönyveltem, hogy jók a spanyol borok, de nem annyira jók, mint a franciák. Ez pontosan az a fajta általánosítás, amitől égnek áll a haj, viszont meg tudom magyarázni: abban az igényes olcsó kategóriában, ahol a szürkület beálltával portyázni szoktam, bőséges a spanyol, katalán, baszk, galego usw. kínálat az őshonos fajtákból, hordó nélkül készített, ötletesen csomagolt borokból, ám ezek gyakran megrekednek a csinos, de egysíkú, lineáris, csavartalan joven stílusban. Continue reading “Lepkék préselték – Josep Grau” →

Spanyolkák

~ Alföldi Merlot ~ 1 Comment

A címet a roppant idióta brit sorozattól loptam – Little Britain -, amit valaki valahol Angolkáknak fordított, utólag is elismerésem. Amikor elkezdtem összemazsolázni a mezőnyt, meg sem fordult a fejemben, hogy a fáklyás menetet majd vesszőfutás sprintek fogják megszakítani. Megfizethető spanyolokkal igazából csak egyszer égettem meg magam, annak is van vagy tíz éve: a kezdeti sikerektől elbizakodottan belenyúltam a Decantalo gettónegyedébe – 4-6 eurós borok alig hihető pontszámokkal -, és akkor azért megjegyeztem magamnak, hogy nem mind krémes, ami spanyol (azt már tudtam korábban, hogy a pontos labdával zsonglőrködő tibibácsikkal ajánlatos lenne csínján bánni, mégis felnyergeltem a szopórollert). Continue reading “Spanyolkák” →

Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017

~ Alföldi Merlot

Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017” →

Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017

~ Alföldi Merlot

Officially Rioja but shows no resemblance to the standard style – this is a garnacha fruit bomb, not a savoury, elegant tempranillo. Rioja Baja, where the grapes come from is closer to Navarra both in terms of climate and varietal selection than to the „real” Rioja (Alta & Alavesa). Vendimia started out as a carbonic macerated young wine but since then seems to have grown in stature. Continue reading “Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017” →