Luka-átvilágítás

Luka Enikő butikborászata fénylő kis csecsebecse a magyar bor mentális térképén. Ahhoz pici – és egy ideje drága -, hogy sokan ismerjék, de akik ismerik, hűségesen kitartanak mellette. Én nem vagyok rajongó, de megértem őket. Luka-borban még nem csalódtam. Ez elég erős érv?

Négy kevés. De nincs sokkal több. A St. Andreánál hatot teszteltünk és nem éreztem úgy, hogy magyarázkodnom kellene, pedig az csak a kínálat negyedét fedte le. Itt 45 perc alatt alaposan megrágtuk a termékskála nagyobbik felét. Ez van, ha az ember butikborászatba vágja a górcsövet.

Milyenek? Hordósak, de ahhoz képest, hogy milyenek voltak, nem hordósak. Soproniak, de ahhoz képest, hogy fénykorában milyen volt egy ráspi vagy weninger, nemzetköziek. Nem ismerem a Luka Pincészet üzleti modelljét és vállalati struktúráját, még azt sem tudom, hogy ki a hands-on borász, de a végeredményből és az árakból ítélve, ez egy okosan működtetett vállalkozás. Minden a helyén, panaszra, hápogásra nem lehet ok. Előrébb lennénk, ha mindenki így hozná a kötelezőt.

Ami az árakat illeti, 7000 forint körül ingadoznak, vagyis alulról közelítik a 20 eurót. Sok? Nem kevés. De látszik, hogy így is forog a készlet – a poszt átfutási ideje alatt eltűnt a Cabernet, évjáratot és címkét váltott a Zweigelt.

Luka Pinot Noir 2020

Szerintem ez egy jó magyar pinot noir, de ez valójában csak annyit tesz: jó magyar vörösbor. Viszonylag telt, viszonylag gyümölcsös, az alkohol és a fa nem túlzó, nincs igazán hibája. A tisztelt zsűri azonban pikkelt rá. És nincs okom vitába szállni velük: nem igazán pinot-s karakter, a vége határozottan kesernyés és összességében könnyen feledhető. A közhangulatnak és a józan észnek engedve: 5 pont.

Luka Kékfrankos 2020

Ezt viszont mindenki szerette. Még nagyon fiatalos, de megvan benne minden, ami a szép jövőhöz szükséges. Virágos, cseresznyés, köménymagos illat, egy kis hordós, dohányos beütéssel. Lendületes, de nem éles savak, közepes test, száraz, enyhén fanyar lecsengés. 6 pont.

Luka Zweigelt 2020

Én nem vagyok a fajta nagy rajongója, de ez tényleg jól sikerült darab. Mintha kettővel feljebb tekerték volna a potmétert. Intenzív, mély illat, tinta és meggy. Jó hordóhasználat. Nagyon szerethető, kerek, kiegyensúlyozott, friss, a korty végig ízgazdag. Volt, aki soknak érezte a tannint, én nem. 6 pont

Luka Cabernet Sauvignon 2019

Az illat újhullámos Kalifornia, középső polc teteje. Érett szőlő, fűszeres, gyümölcsös, jól felismerhető fajtajelleg, alkoholos, illós elhajlás vagy tejcsokis overkill nélkül. Kóstolva friss, nem édes, nem keserű, a tannin sem túlzó. Többen szóvá tették, hogy a tagadhatatlan erényei mellett nincs igazán súlya és rövid a lecsengés. Én azzal kontráztam, hogy magyar szinten így is kiemelkedő és ha tömörebb lenne, hosszabb lecsengéssel, akkor már nemzetközi klasszis lenne. Én 7 pontot is megadnék érte, a többségnek azonban jobban tetszett a Kékfrankos és a Zweigelt is.

Kedvencként hétből négyen szavaztak a Kékfrankosra, ketten a Zweigeltre, én egyedül a CS-ra.

Konklúzió: akinek Lukára támad kedve, ne habozzon. A pinot-t hagyja a sor végére, a többivel nyert ügye lesz. Akinek Sopronra támad kedve, hát, itt a fejemet vakarom, és erről nem csak Luka Enikő tehet. Még egy apróbetűs megjegyzés: nagyon fiatalon kerülnek piacra, szerintem 3-4 év múlva derülne csak igazán ki, hogy mire képesek és mennyire tükrözik a termőhelyet.