A cím és a dohogás általános, a kritika egyénre szabott. Szóval az történt, hogy gyors egymásutánban belefutottam öt olyan borba, ami megmutatta, hogy mit tesz a globális felmelegedés a mi libikóka klímánkkal és mit tesz a borainkkal, ha a borászaink nem tesznek semmit. A 2018-as St. Andrea Merengőben 15 százalék az alkohol, a Nagy-eged Bikavérben 15,5, a 2021-es Centurio Fáy-Domb Hárslevelűben 14,5, az általam hőn szeretett, koronazáras, kétliteres Nyári Ödön legújabb kiadásában (Chardonnay 2021) szintén 14,5. És erre most itt van ez a soproni merlot 15 százalékkal.
A St. Andrea-borok címkéjén egy ideje szerepel két angol szó: „cool climate”. Amennyiben nem arról van szó, hogy ellenállhatatlanul humorosnak találták a szóviccet, akkor ez egyszerre lehet önmeghatározás és igénybejelentés a trendosztalékra. Amikor kócos sihederként elkezdtük pörgetni a Művelt Alkoholistát, a fél borvilág azon rugózott, hogy az újvilági érettség és édesség a parkeri nyomás (értsd: amerikai imperializmus) hatására asszimilálja Bordeaux-t és Toszkánát (emlékszem, hogy a Hugh Johnson-féle dinoszauruszok a 12,5%-os claret-t siratták). Aztán gyorsan felfedeztük a hazai párhuzamot: Szekszárdot és Villányt. A Borbarátnak köszönhetően kialakult a művelt dichotómia: a pengesavú, életteli, gyümölcsös, de akár enyhén zöld burgundiak lettek a szentek, és a gumibogyóízű faszörpök és alkoholszörnyek a patás ördögök. Itthon Sopron és Eger lettek a bezzeggyerekek, Villány és Szekszárd a család szégyene. (Érdemes visszalapozni ehhez a pengeváltáshoz, amit Wojciech Bonkowski kritikája váltott ki.)
Az én fejemben a 15-ös alkohol él plafonként, és ennek jó néhány jeles képviselőjéhez volt már szerencsém/balszerencsém: cariñenák Prioratból, tempranillók Toróból, garnachák Navarrából, mourvedre-k Bandolból, grenache-ok Chateauneufből, shirazok a Barossa-völgyből, cabernet sauvignonok Kaliforniából. Közülük nem egyet kiválónak találtam és csak utólag csodálkoztam rá, hogy nem 14, de még csak nem is 14,5 szerepel a címkén. Vagyis létezik olyan bor, ami jól leplezi a 15-ös alkoholt (a májunk erről nyilván mást gondol, de ez legyen az ő baja). Ám akármilyen jól integrálja is egy priorati, kaliforniai vagy bandoli vörös a maga 15 fokát, ujjal mutogatva röhögnénk rajta, ha „cool climate” felirattal promóznák. Márpedig, ha ezekben a fél vagy egészen sivatagokban 15-ig szalad az alkohol és a „hűvös éghajlatú” Egerben úgyszintén, akkor azt kell mondanom, hogy tábort ütött a fake news a terroir szívében.
Kúria Sopron Merlot 2019
Igen, 2019-ben tombolt a nyár, kulminált a hőösszeg, de Sopron mégiscsak egy hűvösebb fertály, ráadásul, Mérész Sándor egy aranymetszőollós borászfenomén, az Etyeki Kúria pedig a magyar borászat svájci órája. Szóval, gyanakvás nélkül emeltem le a polcról és a korábbi évjáratok által felépített várakozással öntöttem a pohárba. Rövid leszek: ízben, illatban Sport szelet, megértőbb megközelítésben: 20 évvel ezelőtti szupertoszkán. Elsöprő hordó overkill. Kóstolva, érdekes módon, nem tömény, nem is különösebben nehéz, a savak élnek, de ez inkább disszonáns hatást kelt. A befejezés kesernyés, tapadós tanninnal, kakaópor ízzel.
Nekem 4 pont, alkoholtoleránsoknak ötöt is megérhet. 4450 Ft.
Visszatérve az 5 alkoholbűnőzőre: nem történt tragédia, mindegyik bornak voltak erényei, csak nem tudtam őket meginni. Nem azért, mert féltettem az egészségemet – talán egy kicsit mégis -, hanem mert nem estek jól.
You must be logged in to post a comment.