Jancis Robinson leplezetlen csalódottsággal kérdezi: “Lehet, hogy visszalendült az inga és megint jönnek a nagy vörösek?” A legújabb felmérések szerint a kritikusok céhe hiába tépi a száját legalább két évtizede, az emberek alapvetően kényeztetésre vágynak, nem tesztkérdésekre és elektrosokkra. Hiába nyomják a bormászterek fullba az edukációt, és népszerűsítik a helyi hősöket, a gyakorlatban a kutyát sem érdekli, hogy független kereskedők félhomályos üzleteiben milyen kisszériás kincsek rejlenek soha-nem-hallott borvidékekről.
A független borkereskedések vásárlói körében végzett legújabb felmérésből az derült ki, hogy a fogyasztók 56 százaléka a család és a barátok ajánlásaira hagyatkozik, 46 százalékuk a bolti eladók tanácsát kéri ki, és csak 22 százalékuk követi a borsajtó ajánlásait. A felmérést egy a független kereskedők ellátására szakosodott borimportőr, a Hallgarten & Novum Wines rendelte meg és Jancis Robinson szerint már az is kijózanító, hogy a 2,5 millió fogyasztót tartalmazó adatbázisban mindössze 1185 olyan személyt találtak, aki az elmúlt egy évben ellátogatott valamelyik független borszaküzletbe. Az pedig egyenesen hidegzuhanyként érte, hogy a véleményvezérek útmutatásainak fittyet hányva a válaszadók 47 százaléka a „testes” vörösborokat keresi. Ez ráadásul összecseng egy tavalyi felmérés eredményével, amikor a brit Wine Intelliegence munkatársai több mint 3000 rendszeres borfogyasztót kérdeztek meg arról, hogy szerintük milyen az ideális vörösbor. A válaszok 40 százalékában szerepelt a „testes”, és ugyanennyiben a „sima” jelző (több válasz is megengedett volt).
Ezen a ponton az emberekben mélyen csalódott Jancis Robinsonban megfogalmazódik egy álnok inszinuáció:
„De vajon nem arról van-e szó, hogy a válaszadók – ha nem is tudatosan – az édességet írták körül? A Wine Intelligence felmérésében a “testes” és a “sima” után a „dús”, a „gyümölcsös” és a „könnyen iható” következnek, amelyek számomra mind édességre utalnak. (A legkevésbé kedvelt tulajdonságnak a vörösborok esetében a „száraz” és a „fás” bizonyult.)
És hogy áll a fajták slágerlistája? 57 százalék a malbec-et nevezte meg kedvenc fajtájaként, ezután következik a merlot 50 százalékkal (egy másik felmérés szerint a szupermarketben vásárlóknál ez az első), aztán a shiraz, a cabernet sauvignon és a pinot noir, mindegyik 40 százalék körüli eredménnyel.
A fehérek között a sauvignon blanc a legnépszerűbb 59 százalékkal, a pinot grigio 46-tal a második, a békeidők bajnoka, a chardonnay a harmadik helyre esett vissza 30 százalékkal. Az üldözőboly élén a chenin blanc és a viognier található. Ami a fehérborok legnépszerűbb tulajdonságait illeti – a Hallgarten és a Wine Intelligence felméréseiben egyaránt – a „könnyen iható”, a „friss” és a „ropogós” jelzők szerepeltek.
Hát, én ebben semmi meglepőt nem találok. Hacsaknem azt, hogy ilyen kevesen akarnak testes és sima vörösborokat inni. Szerintem ez nem trendforduló, hanem a dolgok alapállása. Miért csodálkozunk azon, hogy a filmkritikusnak, aki reggelire megeszik egy Jórgosz Lánthimosz vagy Michael Haneke filmet más az ízlése, mint Átlag Bencének, aki az Amerika Kapitányt vagy A Vasembert habzsolja a telóján, miközben Monster Energy-t szürcsöl.
Bónuszként egy finom utalás arra, hogy a költői vénával megáldott kritikusok és az aranyszájú edukátorok háza táján is lenne mit sepregetni. Cifra borleírásokért nekem sem kell a szomszédba mennem – persze nem török Tamlyn Currin babérjaira -, de azért én is értem a tréfát, amikor Neel Burton dekódolja a boros virágnyelvet.
- szolidan = érzékelhetetlenül
- karcsú = anorexiás
- üde = híg
- élénk = garantált gyomorégés
- frissítő = lefolyótisztító
- ambíciózus = agyonhordózott
- dús = túlérett
- érdekes, rusztikus = ihatatlan
- határozott, szúrós = gusztustalan
- semmihez sem hasonlítható = wtf
[A kép forrása: https://www.tortoisemedia.com/thinkin/wine-tasting-with-jancis-robinson/]
You must be logged in to post a comment.