A spontaneitás alulbecsült. Saját háztartásomban mindenképpen. Én tervezek. Az ötleteket ugyan nem söpröm le egyből az asztalról, de mielőtt komolyan venném, alapos nyúzópróbának, 360 fokos szelekciós nyomásnak vetem alá őket. Így amikor a feleségem egy Chateau Lancyre Vieilles Vignes elmajszolása közben fölvetette, hogy menjünk el Pic St-Loupba, akkor bíztatóan mosolyogtam, de semmit nem ígértem. Kivételesen azonban a komparatív matekozásnak happy end lett a vége, elszöktünk ketten egy hétre és boldogan éltünk.
Pic St-Loup a felszínen maradásért kétségbeesetten küzdő, olykor az erőszaktól sem visszariadó Languedoc egyik alkörzete. A permanens válságon belül a siker zsebkendőnyi szigete. Méretre feleakkora, mint Villány és öntudatra sem sokkal korábban ébredt: a ’70-es években állítólag birkákat hizlalt az istenadta terroir. A kevés szőlőből – aramon és carignan, a két pária – silány lőre készült és nagyrészt az is lepárlóban végezte. A kikupálódásban a Chateau Lancyre kulcsszerepet játszott, miután Bertrand Durand fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy nemesebb fajtával ihatóbb borokat lehetne készíteni, és elkezdett syrah-t telepíteni. A kísérlet bevált, a példa ragadt, és a minőségi forradalmat a hírhedten megfontolt francia bürokrácia 1994-ben eredetvédelmi státusszal honorálta.
Bár a borvidék félig Montpellier kertvárosa és a magasabb pontokról szabad szemmel is ellátni a tengerig, a mikroklímája hűvősebb, szelesebb és csapadékosabb, mint bármelyik másik Languedoc-i körzeté. Ez pedig – a meszes talajjal együtt – fekszik a syrah-nak. „Észak-Rhone-t leszámítva, Franciaországban sehol nem készülnek olyan izgalmas aromatikájú syrah-k, mint Pic St-Loupban” – állítja Andrew Jefford, a Decanter vezérkolumnistája, aki, ráadásul, helyi lakos. Az sem elhanyagolható szempont, hogy közel fekszik egy dinamikusan fejlődő egyetemi városhoz, így a becsvágyóbb borászatok becsvágyóbb boraira is van művelt kereslet.
Ez a boros oldal. De mit tud turisztikai szempontból? A táj gyönyörű. Éppen annyira vadregényes és sziklás, hogy még alkalmas legyen borvidéknek. Az Hortus és a Pic Saint Loup (658 m) olyan, mint egy hegygerinc, aminek a közepét kiharapták, és ez a nagyjából egy kilométer széles völgy a borvidék szíve. Minden kis faluban van egy XI-XII. századi templom a hozzátartozó városmaggal, ami filmdíszletnek hat, de láthatóan lakják, az ajtók mellett csengő, névtáblával, az erkélyeken ruhák száradnak. Az egyik legszebb kisváros, amit saját szememmel láttam, a rómaiak által gründolt Uzès 60 kilométer, nagytestvére Nîmes 50.
És a gasztronómia általános színvonala lehengerlő (igaz, nem véletlenszerűen estünk be az éttermekbe, de Bib Gourmand fölé nem mentünk, ami ebédmenüben kifejezve 20-25 eurót jelentett). Mi nem az Auberge du Cédre-ben szálltunk meg, de miután többször is ott ebédeltünk, beláttuk, hogy ez hiba volt. Legközelebb náluk fogunk, azon belül is egy lakókocsiban (én be vagyok oltva az americumok ellen, de meg kell hagyni, ezek a karavánok eredetileg is pofásra sikerültek és mára szépen elveteránosodtak).
Miért szeretem a pic st-loupi borokat? Andrew Jefford szerint az itt készülő borokat öt jelzővel lehet leírni: karcsú, tiszta, illatos, életteli, friss. A savak kiválóságához, a klímán és a meszes talajon túl az is hozzájárulhat, hogy ez egy szinte famentes övezet. A Chateau Lancyre 80 hektárjához a legkisebb pince társul, amit valaha láttam, kb. 15-20 hordóval, a borok 99 százaléka acéltartályban, betonkádban vagy betontojásban érik egy modern feldolgozó és érlelőtérben. A Domaine Pégaline-nél egyáltalán nincs hordó, a Mas Bruguiere-nél van bőven, barrique is, de az újabb beszerzések már mind 500 literes Stockingerek vagy betontojások. A fő fajták egyébként megegyeznek a Rhone-völggyel: syrah, grenache, mourvedre, cinsault és carignan. Fehér kevesebb készül, de az annál jobb.
Chateau Lancyre
Egy rejtély. Valahogy szélárnyékban rekedtek. Már amennyire szélárnyéknak nevezhető, hogy a Vinatis forgalmazza a fontosabb boraikat és Andrew Jefford a borvidék legjobb vételének nevezte a Coste d’Aleyrac-ot. Szerintem méltatlanul olcsóak a boraik, ugyanakkor el kell ismernem, hogy a nagyon hasonló minőséget produkáló, de jóval ismertebb és nagyobb volumenben készülő cotes-du-rhone-ok sem tudják áttörni a 15 eurós üvegplafont. Szóval, masíroznak összeszorított szájjal, és reménykednek, hogy a jó egyszer elnyeri jutalmát.
A syrah-alapú boraik elegánsak, tisztaízűek, a szélességi fok sugallta túlérettség, nehézkesség teljesen hiányzik, ám aromaprofilban sötétebbek, testre vastagabbak, mint az alapkategóriás észak-róniak. A Vieilles Vignes az én ízlésem szerint minden idők egyik legjobb ár/érték-arányú vörösbora, a Madame pedig az egyik legjobb bor, amit valaha kóstoltam. A Rouviere elbűvölő acéltartályos, friss és zamatgazdag fehér, a D’ombre et de lumiere már érlelésre is alkalmas, komplett és komplex bor, továbbra is behízelgően gazdag gyümölcsösséggel. Igazából nincs gyenge láncszem, és ami a Vinatisban kapható, az mind gyöngyszem.
Domaine Pégaline
Jefford szerint ők készítették a borvidék eddigi legjobb borát, ezért kötöttünk ki náluk. Bohém házaspár. A férj volt már szakács és csődbe ment étteremtulajdonos Brazíliában, most éppen lantművésszé képezi ki magát John Hopkinson Smith mentorálásával, a feleség pedig grafikus, ő viszi a marketinget, rajzolja a címkéket és tolmácsol angolra. A központi völggyel párhuzamosan, attól északra, egy fennsíkon művelnek régi területeket. Amikhez olcsóbban tudtak hozzájutni, amiket olcsóbban tudnak bérelni, összesen 5 hektár. A syrah és a mourvedre mellett, viszonylag sok cinsault-juk van, de becsúszik vermentino és muscat blanc is. A borok natúrba hajlanak.
A helyszínen mi is megkóstolhattuk a borvidék legjobb borát (a maradékot pedig megkaptuk ajándékba), sajnos, az évtized legrosszabb évjáratából (2021). Nagyrészt syrah, mourvedre rásegítéssel. Brutális, nagy bor, két másiknak elegendő energiával. Ugyanakkor három nap alatt sem teljesen szellőzte ki a redukciót és nem vetkőzte le a zabolátlan, csiszolatlan jelleget. (A „legjobb” címke mindig teher, kétlem, hogy kóstoltam valaha olyan bort, ami fel tudott volna nőni ehhez a kihíváshoz.)
A Le Cote Obscure kistestvére, a Pégaline az eszményi belépő a kispince világába, kevesebb feszültséggel, több gyümölccsel, közelebbi fogyasztási ablakkal. Az olcsóbb boraik közül a Pin-Sault és a Juste is kiváló vétel, egyedi karakterek, frissesség, lendület, a hordómentes borok fedetlenségével, a különleges fajták megismerésének izgalmával (cinsault, ill. grenache blanc).
Nekünk felejthetetlen élmény volt a látogatás, mintha másfél óra alatt igazi barátokká váltunk volna, de láthatóan nincsenek felkészülve a vendégfogadásra, a hírnévre, kócosak, természetesek, küzdenek és álmodoznak.
Mas Bruguiere
A Domaine de l’Hortus mellett – a szó szoros értelmében is, mivel közvetlen szomszédok és ők ketten fedik le az emblematikus völgyet a két meredély között -, a Bruguiere a borvidék zászlóvivője. Itt sajnos csak meglehetősen formális kóstolásra volt lehetőség, a borásszal nem találkoztunk, és a borok zöme a nem éppen ötcsillagos 2021-es évjáratból származott.
Két palackkal hoztunk haza, egy 2018-as Grenadiere-t és egy 2021-es Arbouse-t. Az az összkép alakult ki bennünk, hogy ők egy csiszoltabb, nemzetközibb, hordót is alkalmazó stílust visznek, és bár ez szép és jó, számunkra kevésbé érdekes. Megértem, hogy miért elismertek és kapnak magasabb pontszámokat, de ha sarkosan akarok fogalmazni, akkor ez a futószalagon, illetve a címke alapján pontozás árnyoldalát is megmutatja. Aki meg akarja ismerni a borvidéket, az nem hagyhatja ki őket, részben a fekvés, részben a jelentőségük miatt. Ráadásul, minden jel arra utal, hogy a kishordózástól elfordulva, a növekedést elutasítva – 10 hektárra metszették vissza magukat – a Bruguiere is kézműves, tősgyökeres irányba tart.
Ha tehetném, azonnal indulnék vissza. Egyszer már előfordult, hogy egy palack bor bevitt a nyúlüregbe, abból lett a Toszkána- és Montalcino-szerelem, most lehet, hogy a Lancyre Vieilles Vignes játszotta el a Fehér Nyúl szerepét.
[Az első fotót innen metszettem, a kettős portré pedig a Domaine Pégaline honlapjáról származik.]
You must be logged in to post a comment.