Hol tart most Wachau?

Nem én voltam az ötletgazda, de ha már beleestem a wachaui krédóba, gondoltam ráérősen szétnézek; régen jártam feléjük, ki tudja mikor fogok legközelebb. Annak, hogy kerüljük egymást merőben prózai oka van: kiárazódtam a piacról. Évente egyszer-kétszer előfordul, hogy kicsengetek 30-40 eurót egy palack borért, de nem egy zöldvelteliniért vagy egy osztrák rieslingért.

A koncepció kialakításában szabad kezet kaptam. Őszintén be kell vallanom, hogy irigy proletártempóban – vagy lelkes best buy-vadászként – megfordult a fejemben, hogy az Alzingertől és a Högltől összeterelt mezőnyben elrejtek egy negyedárú verdejót és egy félárú macont, de ez egyrészt patronizáló ordas tahóság lett volna részemről, másrészt sokkal jobban érdekelt az a kérdés, hogy hol tartanak most Wachauban, mint az, hogy túlárazottak-e a boraik. Koncepcióként a másik örökzöld kavarás a magyar fehérekkel való összehasonlítás. Ebbe az utcába most nem mentünk bele, de azért belestünk és kellemes meglepetésben volt részünk.

10 bort kóstoltunk és ezt az akadálypályát barkácsoltam össze:

1-4. A 4 borból 3 zöldveltelini. Melyik a kakukktojás? A 3 zöldvelteliniből az egyik Smaragd. Melyik? Melyik bor tetszett a legjobban?

Ezt a négyest vakon kóstoltuk ebben a sorrendben: Högl Schön Grüner Veltliner Smaragd 2022; Szászi Szent György-hegyi Olaszrizling 2022; Högl Schön Grüner Veltliner Federspiel 2022; Leth Grüner Veltliner Klassik 2022

Nyolcból hatan eltaláltuk, hogy melyik volt a kakukktojás (két szavazatot kapott a Leth Klassik). Nyolcból heten eltaláltuk, hogy melyik volt a Smaragd. Nyolcból hatunknak a Högl Schön Grüner Veltliner Smaragd tetszett a legjobban, a Szászi és a Högl Federspiel kapott még egy-egy szavazatot.

5 Alzinger Steinertal Grüner Veltliner Smaragd 2022 – ezt a bort nagyságának kijáró tisztelettel önállóan és látva kóstoltuk. A Falstaff szerint 97 pont, 91-et szerintünk is megér és valóban nagyon szép, elegáns, kerek, ha nem is olyan áradó és csábító, mint a Högl Schön (ami ebben az összehasonlításban kissé lomha és édes tónusú).

6-7. Alzinger Loibenberg Grüner Veltliner Smaragd és Alzinger Loibenberg Riesling Smaragd 2022

Melyik a zöldveltelini és melyik a riesling? 

Vakon kóstoltuk őket és mindenki eltalálta, hogy melyik a zöldveltelini. A riesling pedig a sor egyik legjobb bora lett (Falstaff 96-98 pont).

8 Alzinger Höhereck Riesling 2022 Smaragd – ezt a bort látva, feladat és rivális nélkül kóstoltuk. Amikor még rendszeresebben kóstoltam wachaui borokat és főleg Alzingereket, akkor ez volt az egyik kedvencem. Most nem győzött meg, nem rossz bor, de kissé aromaszegény, és semmilyen szempontból nem jobb a Loibenbergnél (Falstaff 97 pont).

9-10. Högl Bruck Riesling Smaragd és Högl Vision Riesling Smaragd 2022

Az egyik Wachau leghidegebb és magasan fekvő, köves talajú dűlőjéből származik (Bruck), a másik ennek az ellentettje, a lapályból, közel a Dunához, tápanyagban gazdag hordalékos talajról, meleg területről származik (Vision (Oberhauser)). Melyik melyik?  

Mindenki eltalálta, hogy melyik jött a magaslati hidegből és melyik a folyóparti melegből. De a különbség meglepően szerény volt, karakterben éppen úgy, mint minőségben.

Az utolsó kérdés: Melyik volt a 3 legjobb bor (sorrend nélkül)?

Högl Bruck Riesling Smaragd 2022 – 8 szavazat

Alzinger Loibenberg Riesling Smaragd 2022 – 6 szavazat

Högl Schön Grüner Veltliner Smaragd 2022 – 5 szavazat

Alzinger Steinertal Grüner Veltliner Smaragd 2022 – 2 szavazat

És mi lett a tanulság? A Högl legalább olyan jó volt 2022-ben, mint az Alzinger. Sehol a világon nem olyan kicsi a minőségi különbség egy zöldveltelini és egy riesling között, mint Wachauban. A Szászi Szent György-hegyi Olaszrizling eléri egy kiváló Federspiel szintjét, igaz, ehhez egy kis botritiszes rásegítést is igénybe vesz. A wachauiaknak szerencséjük van, a két fő fajta remekül kiegészíti egymást: az egyik bájos és csábító, a másik szikárabb, frissebb, nemesebb. Az Alzinger kísérlete arra, hogy a zöldveltelinit elegánsabbá tegye nem biztos, hogy jó irány – mi minimum középhaladó sznobok vagyunk, de nekünk sem esett nehezünkre bevallani, hogy hiányoljuk a trópusi gyümölcsös aromákat, a kényeztetően bársonyos textúrát; ha már kéznél van, bízzuk az eleganciát a rieslingre.

[Ráadásként egy archív anyag fiatalabb olvasóink számára:

Fagyálló botrány

Régi megfigyelésem, hogy aki a fagyálló botrányt kezdi emlegetni, annak általában lövése sincs az osztrák borokról. De bármennyire szerettem volna megspórolni ezt a kört, a fejlődés érzékeltetéséhez muszáj volt szóba hoznom. És rövid utánolvasás után kiderült, hogy a részletekről fogalmam sincs, soha nem is volt.

A fagyálló botrány osztrák-német balhé volt. A németek ekkor még főleg félédes és édes borokat ittak, aminek az előállítása náluk igencsak költséges. Az osztrákok ebbe a piaci szegmensbe nyomultak be: az éghajlatnak és a lazább törvényeknek köszönhetően dömpingáron termelték az édeset. Ennek egy részét lédigként a német borgyárak benyelték, és olykor saját címkéjük alatt forgalmazták. A többit hosszútávú szerződésekkel német áruházláncok kötötték le, és ebből lett a baj. A csapnivaló 1982-es évjárat miatt komoly gondot okozott a szerződéses kötelezettségek teljesítése, és beindult az össznépi fejtörés, hogy hogyan lehetne az érettséget a pincében pótolni. Az gyorsan kiderült, hogy a cukor csak részmegoldás. Az egyik nagy osztrák borászat vegyészmérnöke, Otto Nadrasky fejéből pattant ki az ötlet, hogy a fagyállókban is alkalmazott dietilén-glikollal kellene fölhízlalni a borokat. A módszer sikeresnek bizonyult, és 1983-tól a titkos recept gyorsan terjedt. A dietilén-glikol az egészségre súlyosan káros, 40 grammtól halálos. Egy-egy palackba általában 1-2 grammot kevertek, de a csúcstartó – egyébként burgenlandi – Welschriesling Beerenauslesébe 48 gramm jutott. A borhamisítást a német hatóságok fedezték fel 1985. június 27-én. Július 9-én adtak ki figyelmeztetést, hogy minden osztrák bor fogyasztása veszélyes, majd ezt követően egy feketelistát állítottak össze, amelyen már német borászatok neve is szerepelt. Az eset bejárta a világsajtót, jó néhány országban azonnali hatállyal megtiltották az osztrák borok behozatalát.

Összesen 27 millió liter mérgező bort kellett megsemmisíteni, és még ennek a végrehajtása is komoly nehézségeket okozott, mert a méreg nem kerülhetett be a szennyvízhálózatba (végül cementgyárakban hűtővízként használták föl). A glikolnak nem lett halálos áldozata, de a botránynak igen, az egyik érintett osztrák borászat tulajdonosa öngyilkosságot követett el. Az osztrák parlament sürgősségi tárgyalással szigorúbb bortörvényt léptetett életbe augusztus 29-i hatállyal. 1986-ban felállították az Osztrák Bormarketing Tanácsot, és megkezdődött a hosszú menetelés az édesből a szárazba, a lédigtől a minőségi palackozott irányába.]