A kóstoló egy adott pontján mindenkit arra kértem, hogy fojtsa vissza a lélegzetét, mert hamarosan bevonulok a szent tőkével. Az ereklye egy Chateauneufben kivágott, viharvert tőke, amit egy kedves barátom tágas csomagtartóval hurcolt át fél Európán, hogy aztán nekem ajándékozza. Egészen mostanáig pókok játszótere volt a fészerünkben, de mivel itthon a bakművelés izgalmas egzotikum, lecsutakoltam és kirángattam a rivaldafénybe. A hatás megmaradt egy szerény party trick szintjén, a hátra hőkölésen és a szórványos tapson innen, ahhoz mégis elég volt, hogy mindenkiben rögzüljön: más koordinátarendszerbe csöppentünk. Continue reading “Olcsó Jánosék ronizálnak”
Csalódtam már vörös és rózsaszín Kősziklás-borban, de fehérben töretlen az ív. Legutóbb egy kedves barátom pincéjének átvilágítása után egy 2019-es Rizlingszilvánival bukkant a felszínre és a másnap hozzám eljuttatott félpalack is dicséretesen tartotta magát. Ez nem azt jelenti, hogy bárkit le akarnék beszélni az azonnali fogyasztásról, éppen ellenkezőleg: a 2024-es Semillon és Sauvignon Blanc egyaránt nagy formában van és egyik sem marad el a 2024-es Rizlingszilváni mögött. Frissíteni kell a 
15-20 évvel ezelőtt fogalom volt a Gere Kopár, meg a Vili Papa Cuvée, talán a Duennium is. Túl keveset mozgok boros körökben, hogy meg tudjam mondani, vannak-e még hasonló brandek, de ha nekem kellene jelölnöm, akkor biztos, hogy a Pannonhalmi Főapátság Rajnaija, a St. Andrea Áldás és az Etyeki Kúria Chardonnay-ja is szerepelne a listán. Ezek ugyan nem kiemelkedő borok, mégis többet tesznek a magyar borkultúráért, mint a tizenezerpluszos dűlős csodák vagy kőzetesszenciák.
Úgy estünk neki a Loire-nak, mint 
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy tudok egy kiemelkedően jó pezsgőt, amitől nem rúgsz be és feleannyiba kerül, mint egy no-name champagne? Én biztosan lecsapnék rá. És ha a gyakorlatban kiderülne, hogy mindez csak részben igaz, akkor is örülnék, ha egy étteremben szembe jönne velem. 
