Egy fogfájás nem állhat közénk – Josep Grau 2023

Hosszú pincelátogatói karrierem kudarcainak sorában is díszhelyet érdemel a montsanti Josep Grau Viticultornál tett villámvizit. A Barcelonától nem messze fekvő Priorattól nem messze fekvő Montsant légvonalban is kétezer kilométer Szegedtől, szóval, nem az a hely, ahová csak úgy leugrik az ember a hétvégén. Ismerve barátaink borízlését, elismerve Priorat mint táj és terroir egyedülállóságát tavaly ide szerveztem egy bortúrát és ennek volt a nyitánya Josep Grau pincéjének felkeresése. Bár lehet abban is ráció, hogy az ellenféllel rugatjuk az első gólt, aztán heroikus küzdelemben megfordítjuk a mérkőzést és magunk mögé állítjuk a közönséget, én ennyire nem vagyok bátor, inkább az „adjuk meg az alaphangot egy gyors góllal, aztán kontrákból rámoljunk be még féltucatot” taktikát szeretném követni. Continue reading “Egy fogfájás nem állhat közénk – Josep Grau 2023”

Ikertornyok

Az ember egy hasonlítgató állat, sőt, talán az állatok is hasonlítgató lények, vagyis a figyelmük a változásra, a különbségekre van kihegyezve. Ezzel a fontoskodó okoskodással csak azt akartam felvezetni, hogy nekem betegesen nehezemre esik elfogadni bármilyen eltérést az etalonnak számító borvidék-fajta párosok stílusától, azaz minden más borvidékről származó bor sikerét attól teszem függővé, hogy mennyire hasonlít az „eredetire”. Champagne az egyik legjobb példa, de a német riesling is ilyen – minden más borvidék „rajnai rizlingjét” abban a koordináta-rendszerben helyezem el, ahol ők az origó. És hát sem az elzászi, sem a wachaui, sem a pannonhalmi „nem olyan”. A józan eszem azt mondja, hogy éppen az lenne furcsa, ha olyan lenne, mégis rendszeresen ott kötök ki, hogy “jó, jó, de azért nem egy moseli vagy pfalzi riesling”.

Continue reading “Ikertornyok”

Jobb, mint a D-vitamin

Folyékony napfény. Évszázadok óta alapvető élelmiszer a Pireneusok mindkét oldalán. Ellenáll a betegségeknek, jól tűri a szárazságot, bőtermő, magas cukorfokkal, ideális alany a tömegtermeléshez. Borként édes, gyümölcsös, nem tanninos, magas a fűtőértéke, ideális alany a népélelmezéshez. A megbízható eredményt messze földön irigyelték: évszázadokon át grenache-val csempésztek érettséget a bordeaux-i és burgundi borokba. Tagkönyves rajongójaként is azt kell mondanom, hogy azért van egy komoly hátulütője: összetett, komolyabb bort nehéz készíteni belőle. Continue reading “Jobb, mint a D-vitamin”

Szakállas kedvenc

Raul Perez

A mencíával úgy vagyok, mint a kékfrankossal, vagyis hiába vallottam neki szerelmet közel két évtizede, fogalmam sincs, most hányadán állunk. És a tetszésindex viharos hullámzásáról nem csak az időjárási frontok által rángatott kedélyem tehet, a bierzói stílusok csatája még javában zajlik, ahány borász, annyi megközelítés. Ha ma beszerzünk féltucatnyi mencíát, egy kalandparkba váltunk belépőt, ahol a sikítás és a viháncolás mellett a sírás is garantált. Ezt a kis csokrot eredetileg kékfrankosok mellé gyűjtöttem, aztán az alkalmak sorra elszálltak, maradt a belső felhasználás.

Continue reading “Szakállas kedvenc”

A globális alakváltó – sauvignon blanc

Foglalkozásunk célja az volt, hogy egyik véglettől – új-zélandi radikálisok – eljussunk a másikig – loire-i ortodoxok -, és így mindenki eldönthesse, hogy az ízlése a spektrum melyik oldalára húz. A sauvignon blanc harsány fajta és vannak, akik ebben látják az erejét és megpróbálják 11-re feltekerni a volumét, mások ezzel szemben kivennék a kezéből a mikrofont, mondván, akkor is hangos, ha suttog.

Continue reading “A globális alakváltó – sauvignon blanc”

Második legjobb fajták, második rész

Ennek a sorozatféleségnek volt már egy nyitórésze, sajnos, elég régen, így érdemes lehet a koncepciót újra felskiccelni. Minden komolykodásom ellenére ez valójában egy nagy társasjáték, ahol egyszerre ülünk a lovon és kergetjük botladozva, miután kirepültünk a nyeregből. Második legjobb fajták azért, mert a félelmetes triót kizártuk – chardonnay, riesling, sauvignon blanc -, így fesztelenül versenghet az olaszrizling a zöldszilvánival, a verdejo  a vermentinóval. Fajtánként két palack, párban tetőtől talpig fekete zokniban. Az egyik feladat beazonosítani őket. Ez a futás a ló után rész, vicces extra jelenetekkel. A méltóságteljes rész, a lóhátról észosztás, megmondani, hogy melyik fajta lehetne méltó kihívója a diszkvalifikált élbolynak és melyiknek állna jobban a kivágási támogatás felmarkolása és az észrevétlen távozás.

Continue reading “Második legjobb fajták, második rész”

Ünnepi ajánló 2025

Ha te vagy a családban az, akiről elhitték, hogy ért a borokhoz, ez lenne a legrosszabb pillanat, hogy kiábrándítsd őket. Ha még csak dolgozol ezen a képen, akkor ezzel a puskával közelebb juthatsz célod eléréséhez. Ha nincsenek efféle ambícióid, csak egyszerűen eltévedtél az ajándékötletek, nevek, árak és beszerzési források mátrixában, akkor mi vagyunk az embered. Azt nem ígérhetjük, hogy minden ízlésre van megoldásunk, de hidd el, járhatnál sokkal rosszabbul is. Continue reading “Ünnepi ajánló 2025”

Utazás a korty közepébe – Júlia Bernet

A Vinari-díjas Xavier Bernet

A szerethetjük-e azt, amit nem szeretünk emberkísérlet végül nem olasz borokkal valósult meg (és ennyiben rögtön meg is ingott Sarah Heller hipotézise az olaszok versenyhátrányáról), a Vajra/Prunotto sor ugyanis meg sem közelítette a keserűségküszöbünket. A kiképző őrmester egészen más irányból érkezett, a küzdelmet és heroikus elfogadást spanyol pezsgőkön gyakoroltuk, a válasz viszont ugyanaz lett: igen, szerethetjük. Continue reading “Utazás a korty közepébe – Júlia Bernet”

Macskák háborúja Piemontban

Maine Coon

Ha egy gonosz géniusz egyetlen fajtába akarná sűríteni mindazt, ami egy borász életét pokollá teheti, az eredmény nagyon hasonlítana a nebbiolóra. Nem elég, hogy vékonyhéjú, rothadásra hajlamos, elsőként virágzik és utolsóként érik, de a belőle készült bor is inkább látszik rozénak, mint vörösnek, metszően savas, kíméletlenül tanninos és bár testben legfeljebb papírsúly, alkoholban kiakasztja a mérleget. Akkor mégis miért erőlködnek vele? Continue reading “Macskák háborúja Piemontban”