Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Tavaly megkérdeztem Bernhard Ottot, hogy miért meszelte el a Qvevrét, amit én izgalmas és sikeres utazásnak véltam a veltelini középpontja felé. Azt válaszolta, hogy a földbe ásott amforás gyakorlatilag technológiamentes készítésmód túlságosan meghatározza a bor jellegét, márpedig őt most éppen a dűlők rezdüléseit pontosan közvetítő kifinomult és áttetsző borok foglalkoztatják. Continue reading “Jó, ahogy van – Bernhard Ott Grüner Veltliner Kirchthal 2017”
Last year I asked Bernhard Ott why he has turned his back on Qvevre which I considered to be a unique and highly satisfying exploration of the soul and core of grüner veltliner. He said that the ancient technique of whole bunch fermentation and long ageing in amphorae dug into the ground had a homogenizing effect erasing the elusive terroir features and at the present stage of his learning curve he could see nothing more important than to produce elegant, transparent wines able to reflect the individuality of his vineyards. Continue reading “Delicious – Bernhard Ott Grüner Veltliner Kirchthal 2017”
A Terroir Squad a Somlói Spiegelberg Kézműves Borpincéről készített rövid filmje a 26. Oenovideo nemzetközi filmfesztiválon Marseille-ben a legjobb kép díját nyerte el. A fesztiválra 17 országból 144 filmet neveztek és ebből hetet jutalmaztak nagydíjjal. A jól megérdemelt címhez szívből gratulálunk! A díjnyertesek listája itt olvasható. A Spiegelberg epizód itt tekinthető meg. További Terroir Squad videók a Művelt Alkoholistán. (A fotó forrása: https://www.facebook.com/terroirsquad/photos)
Elkent szájú kékfrankos drukkerek, végre valaminek örülhettek. Látszólag szimpla eset: egy acéltartályos, majdnem primőr, balatoni kékfrankos. De elég beleszagolni, és kiderül, hogy a fogantatás egyszerűsége nem készíthet fel a születés nagyszerűségére. Continue reading “Így is lehetne? – Szent Donát Liebling Kékfrankos 2018”
If you have lost faith in kékfrankos this is the wine to put the smile back on your face. On the face of it, there is nothing special about it, it’s just a young wine made in steel tank. But when you taste it, it stops you in your tracks. Continue reading “Coup de coeur – Szent Donát Liebling Kékfrankos 2018”
Bár volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy Robert Parker ördögi tervét valóra váltva Michel Rolland visszafordíthatatlanul globalizálja és uniformizálja a borvilágot, én ritkán találkoztam az általa készített vagy a receptjét követő borokkal. Van azonban egy olyan bor, amelyet magyarországi megjelenése óta ismerek, színtiszta Michel Rolland termék és óriási utat járt be. Continue reading “Osztályelső – Clos de los Siete 2015”
Though there might have been a time when the prospect of Michel Rolland carrying out Robert Parker’s diabolic plans to globalize and homogenize the world of wine seemed real I for one have hardly ever tasted wines made by him or made to conform to his recipe. However there is one wine that has his name written all over it and I’ve been following ever since it was first introduced in Hungary. This wine not only has made an incredible turnaround but seems to improve with every vintage. Continue reading “Blackberry meets umami – Clos de los Siete 2015”
Prioratnál izgalmasabb borvidék nem sok lehet a világon. Kár, hogy az ismerkedés egy vagyonba kerül. Ha már nagyon nem bírok magammal, akkor a Decantalóból szoktam montsantokat rendelni, az mégis csak megfizethetőbb. (Montsantban persze nincs llicorella, de a klíma és a fajtaválaszték gyakorlatilag megegyezik.) Continue reading “Kócos kis ördög – Casa Rojo Maquinon 2017”
I’d find it hard to name a wine region that is more exciting than Priorat. Alas, it costs a fortune to get to know it. When desire threatens to topple reason I normally turn to its much more affordable neighbour Montsant. (Montsant may be short on llicorella, but the climate and the grapes are pretty similar.) Continue reading “Unruly rascal – Casa Rojo Maquinon 2017”
Váratlan ajándék. Egyrészt kedvenc kékfrankosomat nem a Balaton mellől várnám, másrészt el sem jut hozzám, ha az évjáratváltás miatt nem féláron adják az utolsó palackokat a szegedi Bortársaság üzletben. Egyet megkockáztattam, aztán futottam vissza a másik háromért. Continue reading “Balatoni bizonyíték – Homola Kékfrankos 2015”
You must be logged in to post a comment.