Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A stalwart of the modern Hungarian wine scene “Szemelt Rizling” as it used to be known is like an ever reliable friend, it just never lets you down. The 2017 may not have the nervy elegance and the botrytise induced complexity of the 2016 but it’s still a pleasant wine and represents good value. Continue reading “Endurance – Szeremley Rizling 2017”
Ha már Alice Feiringnál is szakad a cérna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami bűzlik Kénmentesországban. A természetes borok Jeanne d’Arc-ja hosszú glosszában siratja az ellenkultúra elüzletiesedését és a borhibák felmagasztalását. Continue reading “Valami bűzlik Kénmentesországban”
Szekszárd Grand? Mi ez? Kinek? Miért? Ez az első évjárat, és én úgy sejtem, hogy az álmok álmodói az XXXL-es cabernet-k luxus szanatóriumának szánhatták. Kétlem, hogy nagy karriert futna be, sőt, igazából fogadni mernék, hogy ez a 2012-es Heimann túl fogja élni magát a kategóriát. Hatalmas bor, a nagyság távoli ígéretével. Continue reading “Erőd – Heimann Szekszárd Grand 2012”
“Szekszárd Grand, what’s that?”, I hear you asking. It’s a new category which was probably dreamed up as some sort of glorified outlet for top quality cabernets produced in Szekszárd. I don’t think it’s a particularly good idea or that it will be a long-lived one. However the Heimann Szekszárd Grand is a huge wine which might even prove to be great in the long run. Continue reading “Fortress – Heimann Szekszárd Grand 2012”
Én nem tudtam, hogy a balul végződött Laposa/Bazaltbor projekt díjnyertes/tájseb borászati feldolgozója Pátzay “Veritas” István új borászatának lett a főhadiszállása. Akit érdekelnek az előzmények, az itt olvashat az első szakításról, aki pedig a jelenre/jövőre kíváncsi, az kattintson ide. Continue reading “Nagyi is back – Pátzay Bazaltkő Rizling 2017”
Until recently I was unaware that the award-winning/much-maligned winery of the fatally flawed Laposa/Bazaltbor project has been purchased by the CEO of Veritas, István Pátzay and it now functions as the HQ of Villa Pátzay. In case you missed the acrimonious Laposa/Bazaltbor divorce, click here , and if you want to know more about Villa Pátzay, click here. Continue reading “Granny is back – Pátzay Bazaltkő Rizling 2017”
How on earth a vast aircraft carrier, or rather a whole warfleet like Torres is able to execute such delicate maneuvers is beyond me. Perhaps we can get a step closer to unlocking the mystery by reading the proudly presented corporate anthem written by a man of exquisite taste Andrew Jefford. Continue reading “Gentle Giant – Torres Salmos 2015”
Hogy egy akkora anyahajó, vagy inkább komplett hadiflotta, mint a Torres hogyan képes ilyen finom manőverekre, számomra rejtély. Közelebb kerülhetünk a megfejtéshez, ha elolvassuk az amúgy igencsak kényes ízlésű Andrew Jefford büszkén vállalt vállalati himnuszát. Continue reading “Gyengéd óriás – Torres Salmos 2015”
Tökéletes szemléltető eszköz ahhoz, hogy a német rieslingek iránti lelkesedésem miért csappant meg az elmúlt néhány évben. A bimbózó riesling-szerelmek kiteljesedésének útjában nyilvánvalóan a metsző savak jelentik a legfőbb akadályt. Amikor az áramütést maradék cukor enyhíti vagy kellően nagy test szigeteli, akkor jóleső feszültségként dekódoljuk. Amikor azonban szikárabb évek szikárabb rieslingjeiben is ragaszkodnak a csontszárazsághoz, akkor a sav a többpárti demokráciából alkotmányos diktatúrát csinál. Évekkel ezelőtt bimbózó riesling-rajongóként hajlandó voltam feláldozni vagy legalábbis átkalibrálni az egyensúly fogalmamat és megbocsátani a túlkapásokat. Ma már tudom, hogy szerethetem a rieslingeket részrehajlás nélkül is. Continue reading “Ámokfutó – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken”
This wine perfectly illustrates why my enthusiasm for German rieslings has somewhat cooled off recently. I have always believed that for any aspiring riesling fan the major obstacle to overcome was the piercing acidity. When the blow is cushioned by the right amount of residual sugar or the wine itself is big enough to accommodate it then of course the very same acidity can be exhilarating. However when in leaner years leaner wines are fermented bone dry then the acidity can be overbearing, even painful. Years ago as an aspiring riesling fan I was ready to sacrifice or at least re-calibrate the notion of balance and be overly permissive when it came to acidity. That’s no longer the case. Continue reading “Taking no prisoners – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken”
You must be logged in to post a comment.