Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Én kb. 5 éve vagyok verdejo-rajongó. Azt nem tudom, hogy lehet-e verdejóból nagy bort készíteni (eddig eggyel találkoztam), de ez az az eset, amikor különösebben nem is érdekel. Nincs ugyanis még egy fajta, amelyik ennyire magától értetődően finom lenne, és, főleg, ilyen ritkán okoz csalódást. Continue reading “Cool cat – Telmo Rodriguez Basa Rueda 2017”
A barbár. Nevezhetnénk így, akár Heimannék szekszárdiját – meglehet, hogy a franciára jobban is illene a név. Continue reading “Testes délfrancia vörös a hideg napokra – Domaine de Villemajou”
Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). Continue reading “Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika”
Már késő, elfogyott. A webshop szerint, legalábbis, de megkockáztatom, hogy kevésbé frekventált helyeken található üzletekben – pláne a vidékiekben – még fellelhető. Ezt különben jól csinálja a Bortársaság: csak annyit hoz be idény jellegű borból, ami időben kipörög. Continue reading “Újborok arisztokratája – Louis Jadot Beaujolais-Villages Primeur 2018”
A Boplaas egy érdekes sztori Dél-Afrikából: a kevés újvilági helyszín egyike, ahol portugál fajták vetették meg a lábukat. Holott nem nehéz elképzelni, hogy a Douro-völgyhöz szokott szőlők otthonosabban érzik itt magukat, mint francia rokonaik, de persze a telepítéseket gyakrabban vezeti a divat, mint az ésszerűség.
Continue reading “Portói Dél-Afrikából: Boplaas The Chocolate Cape Vintage 2016”
Én erősen hiszek a műfajokban, így ez a bor némileg zavarba hozott. A grüner veltliner világkarrierjének alapító mítosza egy nagyszabású burgundi/chardonnay vakteszthez kötődik, ahol a tekintetes zsűrit alaposan megtréfálták a méregdrága burgundiak közé rejtett zöldveltelinik. A történet fontos hivatkozási alap lett az osztrákok számára, és ami azt illeti, én sem tudom kiverni a fejemből. Continue reading “Csúcstámadás oxigénpalackkal – Schloss Gobelsburg Grüner Veltliner ‘Lamm’ 2015”
Amikor a Mitiszol? fesztiválon Franz Weningerrel beszélgettem, valahogy szóba került, hogy néhány palack Saybritz kékfrankos fellelhető még a borászat webshopjában. Ekkor említette, hogy most került forgalomba a ’17-es olaszrizling, és az milyen bitang jó bor lett. Continue reading “Osztrák olasz – Weninger Saybritz Welschriesling 2017”
Burgundiába akarunk költözni és ott szőlőművelésből élni. Majd ön is, ha megnézi ezt a videót.
You must be logged in to post a comment.