Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Az Auchannal én egy kicsit bajban vagyok. Piros pont jár érte, hogy tisztességes kínálatot tartanak fenn kedvező árú francia borból. Fekete meg azért, mert teljesen hektikus, hogy éppen mit kapni (feltételezem, hogy áruházról-áruházra még nagyobb a bizonytalanság); és sajnos azért is, mert a készlet pörgetése megoldatlan, egyes évjáratok évekig kallódnak a polcokon Continue reading “Borok a hiperből – best buy dél-rhone-i vörös”
How on earth a vast aircraft carrier, or rather a whole warfleet like Torres is able to execute such delicate maneuvers is beyond me. Perhaps we can get a step closer to unlocking the mystery by reading the proudly presented corporate anthem written by a man of exquisite taste Andrew Jefford. Continue reading “Gentle Giant – Torres Salmos 2015”
Hogy egy akkora anyahajó, vagy inkább komplett hadiflotta, mint a Torres hogyan képes ilyen finom manőverekre, számomra rejtély. Közelebb kerülhetünk a megfejtéshez, ha elolvassuk az amúgy igencsak kényes ízlésű Andrew Jefford büszkén vállalt vállalati himnuszát. Continue reading “Gyengéd óriás – Torres Salmos 2015”
Tökéletes szemléltető eszköz ahhoz, hogy a német rieslingek iránti lelkesedésem miért csappant meg az elmúlt néhány évben. A bimbózó riesling-szerelmek kiteljesedésének útjában nyilvánvalóan a metsző savak jelentik a legfőbb akadályt. Amikor az áramütést maradék cukor enyhíti vagy kellően nagy test szigeteli, akkor jóleső feszültségként dekódoljuk. Amikor azonban szikárabb évek szikárabb rieslingjeiben is ragaszkodnak a csontszárazsághoz, akkor a sav a többpárti demokráciából alkotmányos diktatúrát csinál. Évekkel ezelőtt bimbózó riesling-rajongóként hajlandó voltam feláldozni vagy legalábbis átkalibrálni az egyensúly fogalmamat és megbocsátani a túlkapásokat. Ma már tudom, hogy szerethetem a rieslingeket részrehajlás nélkül is. Continue reading “Ámokfutó – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken”
Domaine Le Battosay – Baptiste Cousine Canine Le Raisin Des Chiens 2017
A Loire mentén Martigné-Briand településen tevékenykedő Cousin családban jelenleg Baptiste folytatja az apja, Olivier által lefektetett alapok építését, melyben 1989 óta biodinamikusan művelik a család közel 29 hektárját. Continue reading “A bor nélküli élet hiábavaló, az élet nélküli bor nem”
Philippe Bornard tant-mieux Pétillant Naturel 2016
Augusztusban, mikor a pincénél jártunk, csak álltuk körbe bambán az asztalt mi nyolcan: négy francia hazafi, egy japán, két disszidáns magyar és jómagam. Hümmögtünk magunkban, hogy kerül a poulsard illatába, – vagy ahogy a pupillini gazdák ott Arbois felett a hegyen kikérik maguknak, „az bíz ploussard” – a tyúkszaros udvar? Continue reading “Túl szép, hogy igaz legyen”
Örök kedvencem két kiemelkedő évjáratból. Mindkét bor kiváló, de másként. A konszenzus szerint 2015 forró év vastagabb borokkal, 2016 mérsékeltebb év karcsúbb, elegánsabb borokkal. Az én két palackom sem lett volna összetéveszthető, ám ebben a redukciónak és a palackérettségnek legalább akkora szerep jutott, mint az évjáratoknak. Continue reading “Népi syrah – Syrah d’Ogier 2015 & 2016”
Semmit nem tudok a torrontesről. Mármint információmorzsákat leszámítva – Argentínában terem, spanyol eredetű. Talán még sohasem kóstoltam bele, de hogy a jég megtört, már úgy gondolom, lemaradtam valamiről. Continue reading “Irsai helyett – Tesco Finest Torrontes 2017”
De lássuk, mire mentek a vidéki magyarok a britek szivar-, kéksajt- és karácsonyi puding borával. Nem próbáltunk meg egy seggel két lovon ülni – a szivar eleve kiesett -, ezért a portóit csokoládéval párosítottuk. Mutatóban azért akadt egy csipetnyi kéksajt is. A mezőnyt négy vintage-pótló, egy 10 éves tawny és egy fehér portói alkotta. A hangsúly a vörösborok felől könnyebben értelmezhető ruby-LBV vonalra helyeződött, a tawny-t kontrasztnak, a fehéret érdekességnek szántuk. Continue reading “Édes vörös – Második rész”
Már a cím is féligazság, de a kis kitételek és a mély félhomály világában, ahol a 10 éves nem azt jelenti, hogy tíz éve szüretelték, és még csak nem is azt, hogy ez a házasított tételek átlag kora, stílusidegen túlkapásnak hatna szimpla hazugságnak minősíteni. Mindenesetre, jó pedagógusként, a címben foglalt szókapcsolattal nem sokkoltam a vendégeinket. Valószínűleg tudták, hogy a portóiról illene tudniuk, hogy édes, talán nem is fehér, de leginkább az járhatott a fejükben, hogy miért rángattam őket bele ebbe a drága kalandba. És hogy hogy jön ide a csokoládé. Continue reading “Édes vörös – Első rész”
You must be logged in to post a comment.