Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Magában túl sok, de itt megtalálta a helyét. Lehet, hogy nem St. Andreáék az elsők, akiknek eszébe jutott, hogy a kékszőlők muskotályával (a.k.a. turán) fel lehetne hízlalni a vörösborok gyümölcsösségét, de én még nem hallottam más próbálkozásról. Continue reading “Powered by turán – St. Andrea Akutyafáját 2017 és 2018”
Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy fehérbort nem érdemes érlelni. Legalábbis nem a klasszikus évtizedes léptékben. Én úgy könyveltem el, hogy a komolyabb fehérek 3-5 évesen mutatják legszebb arcukat, 10 év után pedig meglepetés, ha a koron kívül marad még bennük valami tiszteletreméltó. Continue reading “Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009”
Nem ez a kedvencem az új Vida-címkék között, de így is magasan szárnyal az előzményekhez vagy a magyar átlaghoz képest. Grafikailag amúgy nem érheti kifogás, fenntartásaim alapvetően személyes jellegűek: soha nem rajongtam Pán Péterért (még kevésbé legfőbb rajongójáért). Continue reading “Friss fuvallat – Vida Ölelés Merlot 2016”
Not my favourite among the new batch of Vida labels but still way above the earlier ones or the Hungarian average. The graphic design is fine, my quibble is mainly personal: I never liked Peter Pan (even less so his best known fan). Continue reading “Breath of fresh air – Vida Ölelés Merlot 2016”
A 2015-ös az egyik kedvenc hazai borom volt 2018-ban. Látva, hogy 2016 itthon – és Ausztriában – milyen remek évjárat lett fehérben, nem tűnt alaptalannak az a reményem, hogy ez még nagyobb dobás lesz. Sajnos, a kis lépés is csak hátrafelé jött össze. Continue reading “Bárány – Kreinbacher Juhfark Selection 2016”
The previous vintage of this wine was one of my favourite Hungarian whites in 2018. Considering how great 2016 proved to be for quality whites in Hungary (and in Austria) I had every reason to hope for something extraordinary. Alas, this wine is not the anticipated step forward. Continue reading “Lamb – Kreinbacher Juhfark Selection 2016”
Kadarka, mehh. Csak tudnám, miért foglalkoztat annyira. A beleképzelt eszmény ereje lehet – hogy a miénk, hogy egyedi, hogy másképpen jó, mint más borok. Már ha jó – még sohasem láttam ilyen pesszimistán a fajta helyzetét. Continue reading “Hatból egy – kadarkavak”
Véget ért a kalandozások kora, a furmint révbe ért. Magyar borászok dobjátok el a vésőt és a kalapácsot, a furmint már készen van. Sudár alakját Tamlyn Currin öntötte ércnél maradandóbb ódába. Hogy pontosan milyen és mitől olyan, amilyen, ezek annyira földhözragadt részletkérdések, melyekre ostobaság lenne költőtől várni a választ. Ahogy Gertrude Stein mondaná: a furmint az furmint az furmint az furmint. Continue reading “Az ellenállhatatlanul dögös furmint”
Mivel a GM megszűnésével ez a poszt is eltűnt az éterben, és a 2017-es Csopaki Kódex-borokról írott posztjaim nehezen értelmezhetőek nélküle, ezért kivételesen az újraközlés mellett döntöttem.
Nagy ritkán megesik velem, hogy elindulunk valahová, de fogalmam sincs, hol kötünk ki. Az ilyen eltévedések ritkán ütnek ki jól, és idült control freakként a legkevésbé sem rajongok a meglepetésekért. Néha azonban jó irányban szaladunk túl a kiszámíthatón, beindul valami sajátos láncreakció, átszakad a téridő szövete, és a nyúlüreg szebbik végén lyukadunk ki. Continue reading “Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak”
A 2016-osok visszakóstolása után nyugodt szívvel készültem szegedi barátaimnak megmutatni a 2017-eseket. Hatot kóstoltunk vakon heten. Beváltották a reményeket? Esélyt sem kaptak, hogy csalódást okozzanak. Continue reading “Jó az öreg a háznál – Csopaki Kódex 2017”
You must be logged in to post a comment.