Category: magyar

Részemről a szerencse – Alte Keller Szendehely Zweigelt 2017

~ Alföldi Merlot

Az a baj, hogy nem hiszek a csodákban. És a Dunakanyarról is előbb jut eszembe Joni, a régió legjobb gitárosa, mint szőlő és bor. Így talán érthető, hogy csak sokhetes spéttel válaszoltam, amikor egy teljesen ismeretlen pincétől azzal kerestek meg, hogy kóstoljuk meg Szendehelyen készült zweigeltjüket. Szerzőtársaim érdektelensége miatt végül én vállaltam magamra az udvarias üzenet megírásának ódiumát, amelyben tapintatosan tudatom, hogy messze esik a kispálya a nagytól. Continue reading “Részemről a szerencse – Alte Keller Szendehely Zweigelt 2017” →

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

~ Alföldi Merlot

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015” →

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

~ Alföldi Merlot
Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008” →

Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017

~ Alföldi Merlot

Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. Continue reading “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017” →

Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019

~ Németi Zoltán

Mindössze egyetlen órát tölteni egy ilyen rendvényen… csak a helyszínen döbbentem rá, mennyire fájdalmas is az időszűkében hozott kompromisszum. Szívesen beszélgettem volna a borászokkal, pótolnivalóm is bőséggel akadt – hogy mást ne említsek, még semmit nem kóstoltam eddig ilyen nevektől, mint a Csendes Dűlő Szőlőbirtok -, de most be kellett érnem a kutyafuttában mintavételezéssel. Continue reading “Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019” →

Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011

~ Alföldi Merlot
13 évesen pimaszul fiatal.

Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011” →

Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok

~ Alföldi Merlot

Fajtaválasztékát leszámítva, a Heimann Pince igencsak konzervatív vonalat visz. Ám a közelmúltban megtapasztalva, hogy hová jutott a 2007-es és 2009-es Barbár, vagy a 2007-es Franciscus bennem is felébredt a hagyományőrző, és most már félve gondolok arra, hogy a progresszió nevében esetleg újraírják a receptet. Mivel a birtokon a borászati munkát egyre nagyobb mértékben ifj. Heimann Zoltán irányítja, aki minden mai trendet ismer, és láthatóan ki is akar próbálni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a konzervativizmus állandó ostrom alatt áll. Continue reading “Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok” →

Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009

~ Alföldi Merlot

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy fehérbort nem érdemes érlelni. Legalábbis nem a klasszikus évtizedes léptékben. Én úgy könyveltem el, hogy a komolyabb fehérek 3-5 évesen mutatják legszebb arcukat, 10 év után pedig meglepetés, ha a koron kívül marad még bennük valami tiszteletreméltó. Continue reading “Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009” →