Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Váratlan ajándék. Egyrészt kedvenc kékfrankosomat nem a Balaton mellől várnám, másrészt el sem jut hozzám, ha az évjáratváltás miatt nem féláron adják az utolsó palackokat a szegedi Bortársaság üzletben. Egyet megkockáztattam, aztán futottam vissza a másik háromért. Continue reading “Balatoni bizonyíték – Homola Kékfrankos 2015”
An unexpected gift. On the one hand Lake Balaton has never been high on my search list when looking for a great bottle of kékfrankos, on the other hand had it not been on sale at half price (clearance before the new vintage hit the shelves) I would never have given it a thought. As it happened, I bought a bottle, tasted it the same day and returned the next day for the remaining stock (3 bottles in all). Continue reading “Top-notch Blaufränkisch – Homola Kékfrankos 2015”
I wasn’t exactly over the moon when I realized that as none of my fellow bloggers showed any interest in tasting a zweigelt made by a no-name winery in a non-wine region the unenviable task of assessing the wine and then in all likelihood crushing the dreams of a young winemaker fell on me. It took me some weeks to pluck up my courage and take the plunge. Continue reading “Reasons to be cheerful – Alte Keller Szendehely Zweigelt 2017”
Az a baj, hogy nem hiszek a csodákban. És a Dunakanyarról is előbb jut eszembe Joni, a régió legjobb gitárosa, mint szőlő és bor. Így talán érthető, hogy csak sokhetes spéttel válaszoltam, amikor egy teljesen ismeretlen pincétől azzal kerestek meg, hogy kóstoljuk meg Szendehelyen készült zweigeltjüket. Szerzőtársaim érdektelensége miatt végül én vállaltam magamra az udvarias üzenet megírásának ódiumát, amelyben tapintatosan tudatom, hogy messze esik a kispálya a nagytól. Continue reading “Részemről a szerencse – Alte Keller Szendehely Zweigelt 2017”
Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015”
E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008”
Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. Continue reading “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017”
Mindössze egyetlen órát tölteni egy ilyen rendvényen… csak a helyszínen döbbentem rá, mennyire fájdalmas is az időszűkében hozott kompromisszum. Szívesen beszélgettem volna a borászokkal, pótolnivalóm is bőséggel akadt – hogy mást ne említsek, még semmit nem kóstoltam eddig ilyen nevektől, mint a Csendes Dűlő Szőlőbirtok -, de most be kellett érnem a kutyafuttában mintavételezéssel. Continue reading “Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019”
Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011”
Luka Enikőé az egyik legmegbízhatóbb élvonalbeli magyar borászat. Magas érettség, magas alkohol, édes tónus, sok hordó jellemzi a borait, ami nem éppen a zsánerem, viszont soha nem hibásak és vakteszteken rendre a legjobbak között végeznek. Continue reading “Fáziskésésben – Luka Madárlátta Merlot 2017”
You must be logged in to post a comment.