Nem hiszem, hogy egyhamar lesz még ilyen kutyavásár Petőfitelepen, de miután a tavalyi nyaralásra összeszorgoskodott pénz a párnacihában kamatozott és mellékucorodott az ideire szánt, így gyors egymásutánban kétszer nyaraltunk. A torlódás nem rajtunk múlott és semmilyen szempontból sem mondható szerencsésnek, bár ahogy elnézem az újra elszaporodó szigorításokat, lehet, hogy szeptemberben már másként fogom látni. Eredetileg a spanyol út csak egy hevenyészetten feldíszített El Capricho-vizit lett volna ribera del duerói kitérővel, madridi transzferrel. Gyakorlott túraszervező barátom azonban megszórta egy maréknyi csillámporral, és ami papíron nekem fárasztó overkillnek tűnt, az a gyakorlatban szemléletformáló tanulmányi kirándulásnak bizonyult. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – Válogatáskazetta”
Category:
Plasztiktigris – Martinus Olaszrizling 2020
Papíron minden fasza, ráadásul, jó helyről kapott ajánlólevelet. Az eredmény mégis – vagy éppen ezért – inkább lelombozó, mint felvillanyozó. A promóban röpködnek a varázsigék: a borász és családja elhivatott, hisznek a helyben, tenyésztik a mangalicát, sütik a kenyeret, organikusan futtatják a szőlőt, finomseprőn érlelik a bort. A pohárba azonban csak egy átlagos reduktív olaszrizling került. Continue reading “Plasztiktigris – Martinus Olaszrizling 2020”
Kékfrankos-kedvenc: Zachár 2018, Sopron
Nem tudnék hirtelen még egy ilyen izgalmas és szép kékfrankost említeni itthonról. Külön öröm, hogy ezt egy soproni borról mondhatom el – a borvidék évek óta baljós csendbe burkolózik, az egykori húzónevek – az a kevés – sem csengenek már úgy, mint az ezredforduló utáni hőskorszakban. Continue reading “Kékfrankos-kedvenc: Zachár 2018, Sopron”
Messziről jött szájak
Andrew Jefford különös figura. Egy lelkész elsőszülött fia és könyörtelen fűzfapoéta. Ugyanakkor a Decanter World Wine Awards versenyigazgatója, a címhez méltó tapasztalattal, továbbá lankadatlan rovatgazda, akin nem fog a fásulás. Continue reading “Messziről jött szájak”
Tudom, mitől fáj a fejed
Mit szólna a nyájas olvasó, ha azt állítanám, hogy aki somlói juhfarkot iszik, annak garantáltan lánygyereke fog születni? És mit szólna, ha azt állítanám, hogy minél több a kén borban, annál kisebb az esély, hogy megfájduljon tőle a feje? Az egyik állítás persze csak vicc és az ellenkezőjét sem vesszük komolyan. A másik viszont nem vicc, mégis az ellenkezőjét vesszük komolyan. Continue reading “Tudom, mitől fáj a fejed”
Mint aki citromba harapott – Jamie Goode furmintot kóstol
Jamie Goode főbenjáró vétket követett el: unottan, nyúzott ábrázattal kóstolta végig a mintaként kapott magyar borokat. Borkritikusi körökben rojtosra koptatták már a poént: szar meló, de valakinek ezt is meg kell csinálnia. Most megtörtént az a példa nélküli eset, hogy visszanyalt a fagyi, a viccből kiolvadt az irónia, ráadásul, mindannyiunk szeme láttára. Continue reading “Mint aki citromba harapott – Jamie Goode furmintot kóstol”
Sziegl Pince, Hajós – Terroir Squad no. 13
“Ne legyen hibamentes! A természetben nincs hibamentes.” A Terroir Squad kisfilmje egy bátor házaspárról.
Igazságot Portugáliának! – albariño vs alvarinho
Régóta szerettem volna összehozni egy spanyol-portugál rangadót albariño/alvarinho vonalon, „Igazságot a portugáloknak!” mottóval. Az albariño a legrangosabb spanyol fehér és ma már nemzetközileg is felkapott fajta, az alvarinho-ra viszont rá sem nyitnak. Én valahogy fordítva ültem a lóra: alvarinho-ban van kedvenc pincém, albariñóban még nincs. Két borból nem lesz rangadó, de egy best buy riasztás összejött. Continue reading “Igazságot Portugáliának! – albariño vs alvarinho”
Kéntelen 2
Az előző poszt nem vetett szelet, mégis vihart aratott. Úgy látszik, a kéntelenség húsba vág, így az én vonalasnak legkevésbé sem mondható expozém is megfelelő ürügyet szolgáltatott a lincshangulatkeltéshez. Én nem filozófiát iszom, számomra továbbra is fontosabb a tapasztalat, mint a teória. Elsősorban tehát arról fogok írni, amit éreztem, és csak érintőlegesen arról, hogy ez milyen kérdéseket vet fel. Continue reading “Kéntelen 2”
Tabunello vs brunello
Meghagytam a címet, noha a teszt végül egészen más irányt vett. Eredetileg arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire hasonlít a Szent György-hegyi sangiovese a toszkán őshonosra. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a máig legalaposabb Tabunello-posztban belengetett „legjobb magyar vörösbor” címnek van-e aranyfedezete. A várakozást külön fokozta, hogy a mezőnyben egy brunello is szerepelt, ami nálunk ritkább vendég, mint szeretném.
You must be logged in to post a comment.