Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Continue reading “Kincs, ami nincs: 1B3 Winery Kék Bajor 2024”
Ha te vagy a családban az, akiről elhitték, hogy ért a borokhoz, ez lenne a legrosszabb pillanat, hogy kiábrándítsd őket. Ha még csak dolgozol ezen a képen, akkor ezzel a puskával közelebb juthatsz célod eléréséhez. Ha nincsenek efféle ambícióid, csak egyszerűen eltévedtél az ajándékötletek, nevek, árak és beszerzési források mátrixában, akkor mi vagyunk az embered. Azt nem ígérhetjük, hogy minden ízlésre van megoldásunk, de hidd el, járhatnál sokkal rosszabbul is. Continue reading “Ünnepi ajánló 2025”
A szerethetjük-e azt, amit nem szeretünk emberkísérlet végül nem olasz borokkal valósult meg (és ennyiben rögtön meg is ingott Sarah Heller hipotézise az olaszok versenyhátrányáról), a Vajra/Prunotto sor ugyanis meg sem közelítette a keserűségküszöbünket. A kiképző őrmester egészen más irányból érkezett, a küzdelmet és heroikus elfogadást spanyol pezsgőkön gyakoroltuk, a válasz viszont ugyanaz lett: igen, szerethetjük. Continue reading “Utazás a korty közepébe – Júlia Bernet”
Ha egy gonosz géniusz egyetlen fajtába akarná sűríteni mindazt, ami egy borász életét pokollá teheti, az eredmény nagyon hasonlítana a nebbiolóra. Nem elég, hogy vékonyhéjú, rothadásra hajlamos, elsőként virágzik és utolsóként érik, de a belőle készült bor is inkább látszik rozénak, mint vörösnek, metszően savas, kíméletlenül tanninos és bár testben legfeljebb papírsúly, alkoholban kiakasztja a mérleget. Akkor mégis miért erőlködnek vele? Continue reading “Macskák háborúja Piemontban”
Egy Németországban dolgozó, de nem csak rieslingen élő kedves olvasónktól kaptuk az alábbi beszámolót Chiantiban tett túrájukról. Mindig öröm új szempontokkal szembesülni és Toszkánáról még olvasni is jó. Ahogy Frank Péter írja: “A toszkánok egyik varázslatos képessége, hogy bár döbbenetesen sok pénzt húznak ki az ember zsebéből, amit adnak érte az annyira egyben van, eredeti és hangulatos, hogy a végén a megkopasztott turista hálálkodik.” A továbbiakban vendégszerzőnké a szó.
A Konyári Pincészet Albert gazdának volt nagy kedvence. Kezdetben én is osztoztam a rajongásban, aztán a lobogás alábbhagyott. A pislákoló lájkolás a 2015-ös évjárattal hunyt ki – nemcsak a Loliensét írtam le hosszú évekre, hanem a borászat egészét. Vörössel azóta sem próbálkoztam, a konszolidáció felé vezető utat fehér házasítások és rózsaszín rozék kövezték ki. Continue reading “Pomerol Lelléről – Konyári Loliense 2022”
Sopron elesett. Félek, hogy nemcsak az én szívemben. Franz Weninger csatlakozott a nudistákhoz, Ráspi valahol a purgatórium környékén tarthat a zuhanásban, Jandlék felől ezeréve nem hallottam, a sokat dicsért Steigler-borok engem nem győztek meg. Maradt Luka Enikő. Mit „maradt”? Esthajnalcsillagként ragyog. Continue reading “Sopron védőszentje – Luka 2023”
Rollót le, boltot be. A világ legfinomabb vörösbora versenyt le lehet fújni. Húsz évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy a győztes csakis merlot lehet és nagyon drága. Most abban vagyok biztos, hogy malbec és még véletlenül sem drága. Continue reading “Kikaparták a gesztenyét és befuttatták arannyal – Bousquet Organic Malbec 2023”
Még gyűjtöm az erőt a statisztika legyártásához, de biztosra veszem, hogy idén kadarkát vásároltam és fogyasztottam legtöbbet – hazaiból, vörösből. Szépen csendben kedvenccé nőtte ki magát, amiben elvitathatatlan érdeme van az egyedi karakternek, hogy helyi fajta, és nem utolsósorban az alacsony alkoholnak (illetve a hozzá kötődő fogyaszthatóságnak). Még valami: újító termelőinknek hála, végre színre lépett a vörösbor egyik legfontosabb építőeleme is, a tannin – egyszerűen más dimenzióba a kadarkát. A legnagyobb kedvencek a merítésből: Heimann & Fiai 2024 és Vida Petit Bonsai 2024.
You must be logged in to post a comment.