Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Amit a kadarkáról elmondhatunk – banális, ám nem megalapozatlan közhelyek, úgy mint magyaros ételek eszményi kísérője, a fogyaszthatóság bajnoka, és így tovább -, azt automatikusan rásüthetjük a sillerre is. Előbbit tekinthetnénk akár utóbbi részhalmazának is, de míg egyikük a szerencse kegyeltje, addig a másik a kihalás szélére sodródott.
Continue reading “Rozén túl, vörösön innen – miniatűr sillerszemle”
A St. Andrea korai chardonnay próbálkozásai hírhedten fásak voltak. Nem tudom, hogy ezek a borok kijutottak-e valaha a tölgyrengetegből. Feltételezem, hogy nem, mert a chardonnay-t hosszú évekre törölték a menüről. Ha jól dekódolom, akkor 2016-ban bukkant fel újra, mint kis szériás különlegesség. Így utólag nehezen tudom összerakni, hogy mi járhatott a fejemben, amikor a „Sommelier Collection”-t kiválasztottam: nosztalgia vagy a kiváló Etyeki Kúria után feltámadt hurráoptimizmus vagy csak az átkozott kíváncsiság? Continue reading “Karambol – St. Andrea Chardonnay „Sommelier Collection” 2018”
St. Andrea’s early attempts at chardonnay all got lost in the Hundred Barrel Wood. Unfortunately I have no idea whether they have ever managed to escape from the dark forest. I suppose not because for many years there was no St. Andrea Chardonnay. In retrospect I struggle to justify my choice: was it nostalgia or baseless optimism (after the excellent Etyeki Kúria) or just foolhardy curiosity that led me to the „Sommelier Collection”? Continue reading “Collision course – St. Andrea Chardonnay „Sommelier Collection” 2018”
A tökéletes időjárás nem feltétlenül eredményez nagy borokat. A kétkedők kontraintuitív érvelése szerint az igazi nagysághoz kell valamilyen kockázati elem, valami előre nem látható baleset, amivel a szőlőnek meg kell birkóznia. Nietzsche bizonyára bólogatna. Abban azonban nincs vita, hogy a szép idő remek alapborokat szül. Ahhoz nem kóstoltam még eleget, hogy biztosan mondhassam, de az az érzésem, hogy 2018 Alsó-Ausztriában újabb érv a fenti állítás mellett. Continue reading “Gondtalan nyaralás – Stift Göttweig Furth Riesling 2018”
It’s been often debated whether great weather produces really great wines. According to the counter-intuitive reasoning there’s got to be some element of risk, some unforeseen accident that the vine struggles to overcome in order to make the wine extraordinary. Maybe. However there seems to be general consent that great weather produces great entry level wines. I have yet to taste more wines to claim with confidence that 2018 in Lower-Austria is proof to that proposition so let’s just say that this is my hunch at the moment. Continue reading “Neat and tidy – Stift Göttweig Furth Riesling 2018”
Mit nevezhetünk nyári vörösnek? Amit jólesik fogyasztani a melegben is, zárhatnánk rövidre a kérdést, de a válasz ettől bővebb kifejtést igényel. Continue reading “Miért a kékfrankos az eszményi nyári vörös, és egy tökéletes példa: Bodri 2018”
Szászi Endre régi motoros az olaszrizling szakágban. A Kabócás mára ugyan kikopott a városi folklórból, de érdemes felidézni, hogy egykoron kategóriák között szökellő legenda volt. Szászi Endre elkötelezett biogazdálkodó, spontán erjesztő borász, az általa követett szőlészeti, borászati gyakorlatról itt olvashat az, akinek nem száll inába a bátorság, ha szóba kerül a csapok száma vagy a Gruber kultivátor hatékonysága. Continue reading “A kis bice-bóca – Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2018”
Az új címke a generációváltás előszele, az A. Gere már Gere Andreát és ifj. Gere Attilát is jelentheti. Az eredetileg Weninger-Gere Cabernet Franc-ból lekopott a Weninger (noha a bor továbbra is a Weninger-Gere fejléc alatt szerepel a honlapon). A kisebb formaingadozásokkal együtt ez a bor minden évjáratban versenyben van a legjobb magyar CF címért. Continue reading “Gyűjteném – A. Gere Villányi Franc 2016”
A hősidőkből fel tudok idézni szekszárdi vörösöket, melyek kétségtelenül lenyűgöztek annak idején – Vesztergombiék 2003-as Cabernet Sauvignon Reserve-je jut elsőként eszembe, az a bor mindenkit megvett, Alföldi Merlot-tól Dagadtosig -, mégis, hosszú ideje meggyőződésem már, hogy a borvidék rossz lóra tett a bordeaux-i fajtákkal. Különösen az uralkodó merlot-val és a cabernet franc-nal: nem illenek ezek a klimatikus adottságokhoz, sem a helyi borkészítési stílushoz; boraikat én közönségesen behízelgőnek és édesnek, egyszersmind zavarbaejtően zöldnek találom.
Continue reading “Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016”
You must be logged in to post a comment.