Az én rózsaszín szemüvegem

Clos Sainte Magdeleine – Cassis

Már annyi siratókórust hallottam, akik Európa temetésére gyakoroltak, hogy önmagában ez is elég lett volna, hogy felhorgadjon bennem a résistance. De az a gyanúm, hogy a nárcisztikus vén szociopaták kaptak már annyi időt és teret kimutatni a foguk fehérjét, hogy mostanra a birodalmak és zsarnokaik büdös lehellete mindenkinek elkezdje facsarni az orrát. A cézárizmusnak ebben az új korszakában Európa a józanság és az emberhez méltó élet szigetének tűnik. Nem Európa van válságban, hanem a környező kontinensek. Európa éppenséggel túlnyerte magát: mindenki ide akar költözni/menekülni. Continue reading “Az én rózsaszín szemüvegem”

Pomerol Lelléről – Konyári Loliense 2022

A Konyári Pincészet Albert gazdának volt nagy kedvence. Kezdetben én is osztoztam a rajongásban, aztán a lobogás alábbhagyott. A pislákoló lájkolás a 2015-ös évjárattal hunyt ki – nemcsak a Loliensét írtam le hosszú évekre, hanem a borászat egészét. Vörössel azóta sem próbálkoztam, a konszolidáció felé vezető utat fehér házasítások és rózsaszín rozék kövezték ki. Continue reading “Pomerol Lelléről – Konyári Loliense 2022”

Kibékülés – Konyári Loliense Fehér 2022

Néhány évvel ezelőtt egy vörös Loliense a súlycsoportjához tartozó villányiak ellen csúnyán cserben hagyott, azóta kerültem a pincét. A gyanakvás falán csak a rozé tudott rést ütni, egyébként úgy könyveltem el Konyáriékat, hogy kétezeröt fölött tőlük bármi túl nagy kockázat. Aztán támadt egy olyan ötletem, hogy borbaráti körben tarthatnánk „nagyviziteket”, valahogy úgy, mint a „tilón” sorozat idején és a Konyári Pincészet is adná magát egy átvilágításhoz. Már ha nem eleve reménytelen. Continue reading “Kibékülés – Konyári Loliense Fehér 2022”