Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Nyomasztó és küzdelmes nyaram volt, rövid megszakításokkal. A rövid megszakítások egyike egy kellemes rozé-teszt volt, aminek eredményét bűnösen hosszú átfutási idővel és pofátlanul rövidre fogva teszem közzé, kiegészítve néhány palacknyi rozépezsgő jegyzeteivel. Continue reading “A rozé nem egy híg vörösbor”
Tudta-e Ön, hogy az LVMH mindent felzabál? Nemcsak a Rogán-klán batyu, bugyelláris és koffer beszállítói, de övék a Ruinart, a Krug, a Veuve Clicquot, a Mercier, a Dom Pérignon és persze a Moët-Henessy, hogy csak Champagne-on belül szemezgessünk. 2019-ben pedig a Chateau d’Esclans-ba is bevásárolták magukat. Hogy a luxusipar mekkora biznisz, arra nem kell jobb bizonyíték, mint hogy a leggazdagabb férfi és a leggazdagabb nő vagyona egyaránt innen származik. Ezzel egyúttal azt is bebizonyítottuk, hogy a fényűzés a franciák felségterülete, hiszen mindketten franciák. Continue reading “Kereslet és találat – Whispering Angel 2022”
Nincs semmilyen új sztorim vagy szóra érdemes felismerésem, ez most csak pőre pontosztogás és ajánlás lesz. Maximum azért érzek egy kis kognitív viszketést, mert hiába ostorozzák annyit a halványságot bálványozó provanszi rozékat, én esztétikai többletet továbbra is csak bennük találok és a Chateau d’Esclans, Domaine Ott, Figuiere élboly megbolygatására irányuló kísérleteink továbbra sem hoztak sikert. Continue reading “Már a látvány hűsít – provanszi rozék”
A teszt előtt próbáltam összecsipegetni valamit az évjáratról, sok értelme nem volt. Úgy látszik, Provence-ban is a burgundi meg bordeaux-i sablont használják: vesszőfutás volt az egész vegetációs periódus, de augusztus végén varázsütésre minden jóra fordult, az évjárat kiszabadult a gonosz mostoha fogságából és világszép királylányként pozícionálta magát újra. A meseszerű elemeket lehántva annyit sikerült leszűrnöm, hogy míg 2019-ben az elhízás fenyegetett, addig 2020-ban a véznaság. Continue reading “Rozé deluxe 2021”
Elnézést kérek azoktól a százezrektől, akik kezüket tördelve várták, hogy valaki megnyugtassa őket: idén is érdemes lesz Whispering Angellel megoldani a medenceparti hidratálást. Nemcsak az én hibám, hogy a nyugtató szóval átcsúsztam az őszbe (a magyar kontingens csak valamikor július közepén futott be). A viccet félretéve, már tavaly is ámulva bámultam, hogy a magyar piac újgazdag szegmense milyen sebességgel szippantja fel az instagrambarát státuszszimbólumot. Continue reading “Hűvösvölgyi ásványvíz – Whispering Angel és tsai”
Stories sell wines, so they say. On hearing that I always hasten to add: stories sell the first bottle. The second one is a completely different matter and I consider buying that second bottle a much more significant decision with profound consequences. So no matter how good the story is if what’s in the bottle doesn’t back up the happy memories of your visit or the resonant history of the estate then it’s destined to fade into oblivion. But on a few occasions the place, the winemaker, the philosophy, the story and the wines all add up to a trajectory that catapults you to wine heaven. After tasting about a dozen different wines of Chateau de Pibarnon it is probably too early to say that this is a flame that’s going to burn for years but at this very moment it’s hard to imagine any other way. Continue reading “Love at first sip – Chateau de Pibarnon”
You must be logged in to post a comment.