Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A tipikusság fordulatom óta minden egész eltörött, minden láng csak műfajokban lobban, kiestem a mátrixból, kizáródtam a nagy ponthálózatból. Ha nagyon muszáj, összekamuzok valami pontszámot, ami jelzi, hogy a legjobb portugieser hogyan viszonyulhat a legjobb merlot-hoz – az egyiket már kóstoltam, a másikat soha nem fogom -, de ezt magam sem tudom komolyan venni. Continue reading “19-re lapot – Pannonhalmi Főapátság rajnaiak”
A Sabarnál évek óta nem készülnek gyenge borok, de mostanáig olaszrizlingben jobban teljesítettek, mint rajnaiban. Megítélésem szerint ennek egyetlen oka volt: a hordóhasználat. A riesling nem kívánja a hordót – én legalábbis biztosan nem -, és a Hercegföldről, házon belül elsőként, le is került a fakabát. Az arányok a német aranyszabályhoz közelítenek: sav és maradékcukor nagyjából egálban. Continue reading “Testem feszes, karizmatikus – Sabar Rajnai Rizling „Hercegföld” 2019”
Amikor néhány éve arról írtam, hogy kirajzolódni látszik egy magyar rajnai stílus, akkor nem számoltam azzal, hogy mennyire szűk és sérülékeny ez a populáció. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet különböző időjárási anomáliák miatt évek óta nem készített Priort (rajnait is alig), Bencze István pedig teljesen ráállt a natúrboros vonalra (és ez a beszerzési árral, meg a szállítási költségekkel párosulva nekem már túl nagy rizikó). Így a a körkép kerekítése két jóval kevésbé ismert névre maradt. Continue reading “Savanyú/cukorka – Szabó és Cseri rajnai rizlingek”
You must be logged in to post a comment.