Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek.
A 2016-os Olaszrizlinggel kezdődő stílus mostanra konszolidálódott. Ha valaki azzal a kérdéssel fordulna hozzám, hogy szeretné ő is szeretni az olaszrizlinget, melyik a legrövidebb egyenes, akkor a Sabar-Jásdi elágazáshoz küldeném. A Sabar a sláger-vonal, és most ne a panelekből összeokoskodott, trendkövető fejőstehénre gondoljanak, hanem egy Rodgers és Hart dalra, megjegyezhető szöveggel és elnyűhetetlen dallammal.
Egy hónap alatt háromszor kóstoltam, és mindannyiszor az járt a fejemben, hogy felülmúlja az elődeit. Sőt, azt hiszem, hogy általában véve is ez a legcsinosabb olaszrizling, amihez valaha szerencsém volt. Ráadásul, a harmadik palackot német rieslingek és egy pedigrés picpoul közelében bontottam, így a csőlátás gyanúja alól is felmentve érzem magam.
Olaszrizlingnek színpompás, kontúros, intenzív. Az illatban kamilla, egres, őszibarack, zellerszár és ananász. Kóstolva az aromák ereje egyáltalán nem csökken. Gömbölyű, eleven, szaftos, jó ízű. A sav arányaiban és minőségében is kiváló. A gazdagon gyümölcsös lecsengést finom cseresség kíséri. Földi Bálintot haladéktalanul felterjesztem „Az év ifjú borásza” címre.
6-7 pont és 2530 forintért best buy.
You must be logged in to post a comment.