Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008”
A 2015-ös az egyik kedvenc hazai borom volt 2018-ban. Látva, hogy 2016 itthon – és Ausztriában – milyen remek évjárat lett fehérben, nem tűnt alaptalannak az a reményem, hogy ez még nagyobb dobás lesz. Sajnos, a kis lépés is csak hátrafelé jött össze. Continue reading “Bárány – Kreinbacher Juhfark Selection 2016”
The previous vintage of this wine was one of my favourite Hungarian whites in 2018. Considering how great 2016 proved to be for quality whites in Hungary (and in Austria) I had every reason to hope for something extraordinary. Alas, this wine is not the anticipated step forward. Continue reading “Lamb – Kreinbacher Juhfark Selection 2016”
The older I get the more my tastes are shifting from art and self-expression towards fun and wit. As an adolescent I produced my fair share of poetry brimful of self-expression but without any fun or wit. However popular culture still leaves me cold and even after 30 years I feel genuine outrage when I think of Neil Tennant’s (Pet Shop Boys) bon mot: „We’re the Smiths you can dance to” (though I must admit it’s witty). I can see the mischievous wink in Andy Warhol’s soup cans but in my eyes it falls short of art. Anyway, what I’m getting at is this: self-expression coupled with craft and irony thrills me, but I find no joy in laboured exhibitionism or shameless playing to the gallery. Continue reading “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016”
Ahogy öregszem, úgy tolódik az ízlésem a művészet és az önkifejezés felől a szórakoztatás és a szellemesség irányába. Kamaszként én is olyan versek írásával kezdtem, amelyekben túlcsordult az önkifejezés, ellenben a legkevésbé sem voltak szórakoztatóak vagy szellemesek. Ugyanakkor a mai napig hidegen hagy a pop kultúra, 30 év távlatában is szentségtörésnek tartom Neil Tennant (Pet Shop Boys) aranyköpését, miszerint „We’re the Smiths you can dance to” (bár elismerem, hogy szellemes). És Andy Warhol konzervdobozaiban is csak a kacsintást látom, a művészetet nem. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy az esztétikus önkifejezés, a szellemes (ön)irónia szórakoztat, a véres, verítékes magamutogatás viszont éppen úgy nem, mint a varieté jellegű közönségcsiklandozás. Continue reading “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016”
You must be logged in to post a comment.