Gizella gazella

Fölösleges lenne bő lére ereszteni és tulajdonképpen hírértéke sincs, konstatálni mégis fontos: folytatódik a nyerő széria. Liverpool-drukkerként mélyen belém égett Roy Keane februári filippikája, miszerint a Liverpool rossz bajnok (az állítás igazságértékét nem befolyásolja, hogy ezt kimondani senki másnak nem eshetett ilyen jól). Kétlem, hogy a Gizella Cuvée-nek lennének ellendrukkerei, de ha vannak, a rossz bajnokozással akkor is várniuk kell: a valószínűtlenül jó 2023-as után jött a valószínűtlenül jó 2024-es és most itt van a valószínűtlenül jó 2025-ös. Continue reading “Gizella gazella”

És mégsem mozog – tokaji száraz furmint

Ha a tokaji furmint Netflix-sorozat lenne, nem rendelnének belőle második évadot. (Feleségem megjegyzése: ha pilot lenne, nem rendelnének belőle sorozatot.) Újra megtapasztaltam, hogy tokaji furmintot kóstolni több mint esztétikai piszmogás – ezeknek a boroknak komoly élettani hatásuk van. Én 3 napig beteg voltam tőlük. Olyanok, mint a limonádé, amiből kifelejtették a cukrot, vagy mint az aszú, amiből kivonták a maradékcukrot. Continue reading “És mégsem mozog – tokaji száraz furmint”

Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018

Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. Continue reading “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018”