Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Csak a baj van a fiatalokkal. Pl. nem isznak. De lehet, hogy ennek a botnak is két vége van. Amit a kispolgár meg tudna fizetni, azt nem érdemes meginni. Amit érdemes lenne meginni, azt nem tudja megfizetni. Sara Danese Michelin-csillagos éttermek borválasztékát vizsgálta, én jó magyar vöröseket kerestem. Ő depi lett, én hepi.
Ifj. Vida Péter küldött nekünk egy hatpalackos keresztmetszetet, ami végül nálam kötött ki és kiváló apropót jelentett ahhoz, hogy szétnézzek a magyar vörösek között. Az alsó polc a best buy-kudarc miatt amúgy is indokolt volt, a középső és a felső meg az itthoni készletekből adódott. Értek kellemes meglepetések, ezekről részletesebben írok, ami beleszürkült az átlagba vagy verte a lécet, arról csak slágvortokban. Continue reading “Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal”
Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. Continue reading “Villány vs Szekszárd”
Egyik pillanatban azt reméltem, hogy a puszták népe karikás ostorral odacsördít a jóbarátok szeme közé, a másikban attól tartottam, hogy Rachel fog epilációs proszemináriumot tartani Bangó Margitnak. A koncepció az volt, hogy megnézzük, vajon a hagyományos magyar fajták (valójában inkább K.u.K.) felnőttek-e már a nemzetköziekhez. Másik végén megragadva a petrencés rudat: igazuk lett-e azoknak a villányi, szekszárdi nagyoknak, akik 25 évvel ezelőtt azt mondták, kadarkából, kékfrankosból nem lehet várat építeni. Az előzményekről bővebben itt olvashatnak. Continue reading “Vörös őshonosok a világfajták ellen”
Nem ez a kedvencem az új Vida-címkék között, de így is magasan szárnyal az előzményekhez vagy a magyar átlaghoz képest. Grafikailag amúgy nem érheti kifogás, fenntartásaim alapvetően személyes jellegűek: soha nem rajongtam Pán Péterért (még kevésbé legfőbb rajongójáért). Continue reading “Friss fuvallat – Vida Ölelés Merlot 2016”
Not my favourite among the new batch of Vida labels but still way above the earlier ones or the Hungarian average. The graphic design is fine, my quibble is mainly personal: I never liked Peter Pan (even less so his best known fan). Continue reading “Breath of fresh air – Vida Ölelés Merlot 2016”
Hiába töröm a fejem, nem tudok olyan 2013-as magyar vöröset felidézni, ami igazán tetszett volna (egyébként 2015-öst sem nagyon). Szekszárdot eső áztatta a szeptemberi szüret idején, és ezzel elúszott a jó évjárat esélye, ezért nem számítottam arra, hogy Vidáéknál lesz La Vida. Continue reading “Nem esett csorba – Vida La Vida 2013”
I’m not sure I’ve tasted a single Hungarian red from 2013 that I was happy with (or for that matter from 2015). I know that in Szekszárd it was long spells of rain in September that ruined an otherwise promising vintage so I wasn’t really expecting the Vidas to come out with their top wine. Continue reading “Integrity unharmed – Vida La Vida 2013”
You must be logged in to post a comment.