Erőd – Heimann Szekszárd Grand 2012

Szekszárd Grand? Mi ez? Kinek? Miért? Ez az első évjárat, és én úgy sejtem, hogy az álmok álmodói az XXXL-es cabernet-k luxus szanatóriumának szánhatták. Kétlem, hogy nagy karriert futna be, sőt, igazából fogadni mernék, hogy ez a 2012-es Heimann túl fogja élni magát a kategóriát. Hatalmas bor, a nagyság távoli ígéretével.

Hogy Heimannék mennyire erősek nagyborban arról éppen most kaptam egy emlékeztetőt. Néhány hete részt vettem egy Barbár vertikálison, és egyetlen bemutatott évjárat minőségét és eltarthatóságát sem érhette kritika. Ezzel talán nem sok újat mondtam, de a sor legidősebbjétől, egy 2007-es magnumtól leesett az állunk.

Őszintén bevallom, nem számítottam arra, hogy belátható időn belül olyan magyar borral találkozzak, amely a kedvenc brunellóim vagy rioja gran reserváim méltó társa lehet. Amikor legutóbb kóstoltam igazán nagy magyar vöröset – vagyis amit annak könyveltem el évekkel korábban –, az eléggé leforrázott. A 2002-es Sauska Antik Cuvée-t Gere Attila készítette Sauska Krisztiánnak a Sauska Borászat előtanulmány/próbaüzemi szakaszában. A borról szép emlékeim voltak, de most igencsak éretlen próbálkozásnak tűnt, szellős szerkezettel, sok paprikával és szárító tanninnal.

A 2007-es Barbárt kóstolva szó bennszakadt, hang fennakadt. Az ilyen pillanatokban ledermed a kritikai apparátus és fölébred a hedonista. Mélység, bőség, színpompa, egyensúly, bársonyos tannin, amit csak akarunk. Az évek nem koptatták el a gyümölcseit, de mostanra balzsamecetes, umamis szójaszószos jegyekkel gazdagodott. És maradt még benne elég szufla és tartás, hogy legalább 5-6 évig ne kelljen a hanyatlás miatt aggódni.

A 2009-es, a 2011-es és a 2012-es talán hasonló pályát ír majd le, de természetesen már régen nem kaphatóak. A 2015-ös sajnos gyengébb, arról pedig fogalmam sincs, hogy a most még félig hordómintának tűnő 2016-os merre fog elindulni. Így a jelenleg forgalomban lévő Heimann-borok közül messze a 2012-es Szekszárd Grandnak van a legjobb esélye, hogy felnőjön a 2007-es Barbárhoz. Az egyetlen bökkenő, hogy pillanatnyilag szinte megközelíthetetlen.

Sagrantino, cabernet franc és kékfrankos. Leplezetlenül nagy bor. A 15-ös alkohol mellett valószínűleg minden más paraméterben is rekordközeli. Ha hasonlít egyáltalán valamire, akkor egy szupertoszkánra. Az illatot úgy kell előimádkozni belőle, többórás levegőztetés után szeder, áfonya, cseresznye, grafit, balzsamecet és szójaszósz. Földrengésbiztos szerkezet, a sagrantino és a kékfrankos savai a cabernet és a sagrantino tanninjával megerősítve elpusztíthatatlannak tűnő vázat alkotnak. Az édesség és a túlextrahálás csapdáját elkerülte, az alkoholt viszont lehetetlen nem észrevenni. Hosszú, mint a Mahábhárata.

Per pillanat messze nem ad annyit, mint amennyibe kerül, nekem mégis az a gyanúm, hogy 5-6 év múlva bölcs befektetésnek fog tűnni. 7 pont és 49 euró.

Válasz