Két rokonszenves bor a kosárnyi bükki mintából, amit a borvidék feltámasztásáért aktívan tevékenykedő Hajdu Roland – illetve a Terroir Bükk szövetség, melynek alapító tagja – jóvoltából kóstolhattam végig. “Rögzíteni a kiindulópontot”, ez ragadt meg bennem, mint fő motiváció a kartonyi palack küldése mögött. A borokat kereskedő ismerősömmel, egy menetben vettük sorra, majd mivel nálam maradt minden, két nappal később visszakóstoltam őket. Valószínűleg nem okoz meglepetést, amire jutottam: nem lebecsülve a tételek mögött érezhető, értékes ambíciót, az összképet leginkább a kiforratlanság határozta meg (túltolt hordózás, bizonytalan aromák). Azt a bizonyos kiindulópontot illetően azonban akad itt egy sokkal égetőbb kérdés: a fajták. Zenit, zengő, cserszegi fűszeres és tramini? Jószerivel más nem is jutott el hozzám. Ilyen alapokra nem lehet építkezni, a kényszerű és kelletlen örökségtől vagy most szabadulnak meg az újítók, vagy máris korlátot szabtak saját nagyszabású terveiknek.
Nem mintha például a traminivel általánosságban bármi probléma lenne. Én speciel kedvelem, de ezzel nem vagyunk így sokan – egy borvidék arcát nem lehet traminire alapozni. A Roszkos Pincészet 2017-es tétele tetszett, a csokorból ezt innám a legszívesebben. Mert egy letisztult, befejezett és teljes bor, még ha beltartalma csupán egyszerű hétköznapokra predesztinálja is. Nem tolakodó előadásmódban hozza a fajta extravagánsan illatos karakterét, ízében vonzó citromos jegyeket kínál, érdekes kontrasztot nyújtva a jellegzetesen szelíd, ám mégis elég tartás biztosító savakhoz. Tiszta és harmonikus. 4+ pont (83/100).
You must be logged in to post a comment.