E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak.
Aztán kiderült, hogy a 2009-es második palackja, nemcsak a teszten szerepelt volna sokkal jobban, hanem még a 2008-asnál is szebb: az idősebbikre erősen rányomta bélyegét a botritisz, a szamorodnis jelleg, míg a fiatalabbik a meleg évjárat ellenére klasszikusan kiegyensúlyozott, tiszta aromatikájú, telivér somlóinak bizonyult. Azt reméltem, hogy e sorozat keretében mindkettőt újra kóstolhatom, és méltó írásos emléket állíthatok nekik. A szándékom fordításába valahol hiba csúszhatott, mert egyetlen palack Kőkonyha Cuvée-t sem kaptam, és évjáratból is csak egyet, borból viszont négyet, palackból pedig nyolcat.
A Kreinbacherekkel szemben felhozott klasszikus kifogás mindig is az volt, hogy túl sok időt töltenek, túl fiatal hordóban. Ez 10 évesen is érződik a borokon, de már nem zavaró mértékben. Mivel az ennyi idősen fogyasztott Kreinbacherek mennyisége a nullához konvergál, így nyugodtan kijelenthetjük: fele ennyi hordó is elég lett volna, és az egyenlet mindkét oldalán jobban járnak/járunk.
Kreinbacheréknél 2008-ban már működhetett valamiféle veszteségminimalizáló stratégia, én legalábbis nem tudom másként magyarázni, hogy a valószínűleg drágán előállított, kiváló minőségű borokat második márkanév alatt (Szt. Ilona), zavarba ejtően olcsón árulták. Ha mindez nem lett volna elég, a kapott minták tanúsága szerint dűlőválogatások is készültek, amelyeket talán házasításokba szántak, de mint a mellékelt ábra mutatja, fennmaradtak önállóan palackozva is. Szóval, a gazdasági logikával értelmezhetetlenül széles portfólióval zsonglőrködtek.
A sorban nem volt egyetlen olyan tétel sem, amely éveket tagadhatott volna le a korából. És olyan sem, amely aggasztóan öreg lett volna. Az aranyszín már mindegyiket megérintette, és akadtak olyanok, amelyek már mélyen benne járnak. Amennyiben jól emlékszem, hogy a Szent Ilonák a belépő szintet jelentő, már-már gyanúsan olcsó, gyakran a Lidlben pusztán az árukkal operáló borok voltak, akkor azt kell mondanom, hogy a Kreinbacher Pince elképesztően magas színvonalon dolgozott.
Szent Ilona Olaszrizling 2008
Az illat komplex, jól érezhető botritiszes beütéssel: baracktea, keksz, virágok, szarvasgomba, méz és vasas kútvíz. Kóstolva telt, koncentrált, olajos, rétegzett, a korty magja gyümölcsösen édes izgalmas feszültséget képezve a sós, vasas ízjegyekkel. Nagy életerő van benne. A lecsengés az én ízlésemnek túl cseres és fenolos. Remek bor.
Szent Margit Olaszrizling 2008
Az ilyen borok mondatják velem, hogy Somló talán a legerősebb magyar terroir (ehhez rögtön hozzá kell tennem, hogy Bott Frigyes juhfarkból faragott Vinculumjait és a Szent Donát újabb dűlőválogatott olaszrizlingjeit soha ki nem szúrnám egy Somló-sorban). Vad, intenzív, erősen vasas, gombás, sós bor. Kóstolva amellett, hogy koncentrált, strukturált és somlói még finom is. A gazdagon gyümölcsös, zamatos korty – birsalmasajt, őszi barack befőtt – egyensúlyát itt is az édes és a sós, enyhén kesernyés jegyek aránya és feszültsége teremti meg. Kiváló bor.
Szent Ilona Furmint 2008
A hordót kevésbé integrálta, mint olaszrizling párja, a korty sávszélessége szerényebb, a lecsengés rövidebb. Díszítőjegyeiben grillázs, birs, körte, vanília és levendula. A korty friss, kellően sűrű, az egyensúly jó. A vége határozottan cseres, enyhén szárít és kissé kesernyés. Jó bor, de a sorban a leggyengébb.
Kreinbacher Aranydomb Olaszrizling 2008
A legvilágosabb árnyalat, a legkevésbé botritiszes jelleg és egyben a legjobb bor a sorban. Eszményi egyensúly, tiszta fajtajelleg és hozza a somlóiakra oly gyakran jellemző vasas kútvizet és a sós ízt is. Az illatban akácvirág, méz, mandula, marcipán, a korty telt, krémes, olajos, de nem nehézkes. A sav lehetne élénkebb, ám a fanyar, minerális jelleg kellő kontrasztot képez a virágos, mézes maggal. Nagyon szép olaszrizling, és még évekig így maradhat.
Konklúzió: Azt nem állítanám, hogy még mindig a csúcson vannak, de közelebb lehetnek hozzá, mint a széteséshez. Alapvetően kiváló borok, ám afelől nem lehet kétség, hogy a hordós érlelésből a kevesebb több lett volna.
Ezúton is köszönöm a Kreinbacher Birtoknak a borokat!
You must be logged in to post a comment.