Szamorodnit karácsonyra – vakteszt dupla diadallal

Egy ilyen kóstoló után feszegetnem kellene a kérdést, hogy ugyan mitől is más egy szamorodni, mint egy aszú? Léteznek-e a kettőt megkülönböztető stílusjegyek, felismerhető a borokról, hogy melyik melyik? Ha nem, akkor mi értelme két elnevezést használni? De én most inkább csak hátradőlök, elégedetten a tudattól, hogy szenzációs édes tokajikat kapunk megfizethető árakon.

A közszolgálati szamorodni teszten – micsoda rideg megfogalmazás, mintha munka lenne pedigrés édes tokajikat kóstolni, nem pedig élvezkedés – hárman kóstoltunk, két kereskedő és jómagam. Vakon, mert noha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy annyi “gyakorlás” után képesek vagyunk félretenni az előíteleteinket, de mégiscsak így tiszta (no meg én így szeretem, és én szerveztem a kóstolót).

Volt részünk meglepetésben. Olyan magasan nyitottunk, hogy utána végig azt latolgattuk, félrenéztünk-e valamit azzal az első tétellel, ekkora különbségek nem lehetnek. Aztán jött az utolsó bor, ami megint látványosan a mezőny fölé nőtt, és már tudtuk, hogy nem az érzékelésünkkel van hiba – ezt a visszakóstolás is megerősítette. A leplezésre készülve Kereskedő2 odaszúrta: “azt ne mondjátok, hogy ez már megint ez a két figura lesz, Balassa és Gizellás Laci”. De, ők voltak.

Az a két bor óriásként tornyosult a mezőny felé. Azokat nem kell magyarázni. Gazdagok, áradók, csiszoltak és hibamentesek. A klasszisok szokása, hogy kíméletlenül rávilágítanak egyébként jó borok hiányosságaira, itt is ez történt, mellettük minden egy kicsit bice-bócának vagy erőtlennek tűnt. A jó hír, hogy bár értelemszerűen nem olcsók, de nem ezek a legdrágább szamorodnik, másrészről aszúként is az élmezőnybe tartoznának, ott viszont sereghajtók lennének ilyen árazással. Pompás ünnepi borok, egyben remek vételek.

Az sem véletlen, hogy a Balassa és a Gizella teszi ki a közös keresztmetszetet, ami a “ki mely borokat inná szívesen, venné magának vagy örülne, ha ajándékba kapná” kérdésre adott válaszokat illeti. Kereskedő1 savkedvelő, ő ezért a Demeter Zoltán igencsak lendületes 2016-os borát is szívesen kortyolgatná, Kereskedő2 pedig a 2017-es Ábrahám szamorodnit vinné még szívesen haza, mert ugyan kissé tökéletlennek találta, de pillanatok alatt meginna egy üveggel. Az én harmadik kedvencem pedig Degenfeldék tiszta muskotályból készített, modern szamorodnija volt.

Az összesített eredmény (a pontozási rendszerért lásd: Így pontozunk):

Kivételes bor (nemzetközi klasszis)
8,08 pont – Balassa Édes Szamorodni Bomboly 2017

Klasszis
7,58 pont – Gizella Pince Édes Szamorodni 2017

Szép
6,50 pont – Gróf Degenfeld Édes Szamorodni Sárgamuskotály Selection 2017
6,08 pont – Demeter Zoltán Édes Szamorodni 2016
6,08 pont – Péter Pince Késői Kabar 2017

Tehetség
5,58 pont – Ábrahám Pince Édes Szamorodni 2017
5,58 pont – Péter Pince Édes Szamorodni 2017
5,08 pont – N.A.G. Diós Sárga Muskotály 2017
4,25 pont – Auchan Monbazillac 2016

Saját jegyzeteim, a kóstolás sorrendjében:

Auchan Monbazillac 2016

Gizella Pince Édes Szamorodni 2017

N.A.G. Diós Sárga Muskotály 2017

Késői édes különlegesség a Mátrából. Sörösen komlós illat, nem is bornak tűnik. Nem éppen friss vagy precíz, picit émelyítő is. Szájbetöltő, olajosan hömpölygő anyag, a töménysége lenyűgöző, de a lendülete is lehetne jobb. Nagyon, nagyon furcsa szerzet, csak kísérletező kedvűeknek. 4,5 pont (5650 Ft, Bortársaság)

Balassa Édes Szamorodni Bomboly 2017