A szegény ember rieslingje – zöldszilváni

Amióta először kóstoltam Manni Nössing borait, azóta foglalkoztat a zöldszilváni. A mai német boruniverzumban legfeljebb történelmi érdekességnek, jobb esetben a riesling egyik holdjának tűnik. Ám a huszadik század első felében még ez volt Németország legnépszerűbb fajtája, és csak a hetvenes években taszította le a trónról a Müller-Thurgau. Mindkét fajta vastagon érintett a német bor lejáratásában: fő alkotóelemei voltak a hajdani exportslágernek, a Liebfraumilch-nek, ami máig mérgezi a német bor hírét.

Akik hozzám hasonlóan hajlamosak keverni a zöldszilvánit a rizlingszilvánival, azoknak kapaszkodót jelenthet, hogy a zöldszilváni az igazi ’sylvaner’ és nagy valószínűséggel Erdélyből származik (Transylvania). A rizlingszilváni pedig nem is létezik, hivatalosan egy ideje már Müller-Thurgaunak kellene hívnunk (a két fajtának amúgy semmi köze egymáshoz).

A zöldszilváni egyik szülője a tramini (más néven savagnin blanc (l. Jura)), a másik a kihalás szélére sodródott Österreichisch-Weiß. Ősiségét és lokális jelentőségét jól jelzi, hogy 2009-ben nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelték, hogy 350 évvel korábban hozták be Frankföldre (Franken, ma Bajoroszág) Ausztriából.

Mi, akik kimaradtunk a frankföldi szerves fejlődésből, leküzdhetetlen hátránnyal indulunk a zöldszilváni értékelése szempontjából, hiszen automatikusan a rieslinghez hasonlítjuk, amiből csak rosszul lehet kijönni. Ha kiretusálnánk a rieslinget a csoportképből, a zöldszilváni egyből nagyot nőne. De nem könnyíti meg a dolgunkat, engem legalábbis jobban emlékeztet rieslingre, mint bármilyen más fajtára.

Leitz Rheingau Sylvaner Trocken Alte Reben 2016

Eric Asimov, aki a kevés olvasásra érdemes borújságíró egyike, a New York Times-ban közölt friss cikkében egy zöldszilvánit is beválogatott a szomorú nyarat felvidítani képes borok közé. Ritka eset, de ez a bor itthon is kapható, ráadásul, az én egyik kedvenc borászatomtól származik. Amerikában 20 dollár, nálunk 4500 forint.

Asimov azt írja, hogy ez egy örökre alábecsült fajta, pedig jó kezekben tökéletes tavaszi/nyári bort ad. Szerinte a Leitz kitűnő képviselője a zöldszilváninak; élénk, könnyed, hosszú. Én nem a könnyedséget hangsúlyoznám, szerintem elég tömör anyag, és az is fontos bónusz, hogy a palackérettség ideális szakaszában jár, ennyi idős fehéret ritkán lehet csak úgy a polcról leemelni. Az élénkséggel nem vitatkozom, de fontos aláhúzni, hogy nem savhangsúlyos, inkább – talán a kora miatt is – kiegyensúlyozott, nyugodt bor. Illatban nem olyan színes és kontúros, mint egy jó riesling, de amit kínál az szép: nyári alma, citromkrém, melegebben: méz és őszibarack. Kóstolva közepes test, sima felszín, frissítő fanyarság, lédús gyümölcsösség jellemzi. A közepesen hosszú lecsengésben citrusos, virágporos jegyek. Konszolidált kaland. 6 pont

Horst Sauer Eschendorfer Silvaner 2018

Korszakosan korrekt bor, tökös kis palackban. Nagy truvájokat ne várjunk tőle, semmiben nem kiemelkedő, viszont mindenben jó. Igazi nyári bor, rieslingre emlékeztet, de szelídebb és kevésbé intenzív. Aromák tekintetében a citrusos nyomvonalon halad, talán egy kis őszibarack és körte még bejátszik. Szaftos korty, remek savak, csipetnyi maradékcukor, csiszolt felület. Nehéz elképzelni, hogy valakinek ne tetszene, de azt is, hogy valaki egy életre beleszeretne. Kíváncsi vagyok, hogy egy szinttel feljebb mit tud a zöldszilváni és mit tudnak Horst Sauerék (mondjuk, rieslingben is).

5-6 pont és 9 euróért Németországban jó vétel lehet (én Frankfurtban élő barátomtól kaptam).

Válasz