Mesés tokaji – Orsolyák Attila szárazai

“Bevallom, az Orsolyák boroktól ájultam el egyedül a rendezvényen. Azt csak elmélyedésre alkalmasabb körülmények között megejtett kóstolás után merném kijelenti, hogy valóban olyan szenzációsak, mint amilyennek a bemutatón tűntek, de ezeknek a fehéreknek olyasféle varázsuk van, mint néhány régi nagy Ráspi bornak a 2003-2006 körüli hőskorszakból” – egy ilyen, ámbátor óvatoskodó vallomás után sejthetik, hogy a történet itt nem ér véget.

Furmint Februáros bemutató után megkeresem Orsolyák Attilát, aki beszélgetésünk után felkínálta a kóstolás lehetőségét – az otthon nyugalmában járhattam a palackok végére (keresztbe-kasul hasonlítgatva őket sauvignon blanc-semillon házasítással, illetve amivel csak lehetőségem nyílt – miközben független, ám párhuzamos szálon Alföldi Merlot szintén a legújabbkori csúcstokajikat méricskélte, ízlelgette). A véleményem mit sem változott, ezek világklasszis fehérborok.

Hogy mit tudnak, amit más tokajik nem? Éppen ez az: ezek olyat tudnak. A hibamentesség (egyetlen borban sem fedeztem fel zavaró részletet) és a beltartalom már önmagában a felső osztályba predesztinálja ezt a négy fehért, de ettől még lehetnének unalmasak. Felmutatnak azonban még valamit, a borban talán legnehezebben elérhető érdemet (ami ugyanakkor az előbbiek nélkül természetesen nem elég a csúcshoz): a megmagyarázhatatlan egyediséget, ha úgy tetszik, X-faktort.

Én még nem találkoztam hasonló tokajikkal. A stílus szortiment-szerte egységes, felismerhető és markáns. Az illatok számomra a spontán erjesztés visszafogottságát tükrözik, ám az ezzel általában együttjáró hibák (gyurma-, agyagszag, satöbbi) nélkül, és igazán a szerkezet az, ami újat mutat: puha textúrák, kerekség, mély zamat, mindezekhez a várttal ellentétben alacsony alkohol. A névjegy része a tetszetős fenolosság a finisben – sántít a hasonlat, de a felépítést illetően dél-rhone-i fehérekkel vélek párhuzamot felfedezni (hogy az eleganciát, fineszt ne is említsem, ami szintén inkább francia borokat idéz).

Próbáltam Attilát faggatni a filozófiáról, meglepte a kérdés. Nincs filozófia, ezen még nem gondolkodott. Aztán rávágta: “csak k***va jó borokat akarok készíteni!”. A szőlők nagy része organikus, az erjedés spontán, a pincében tisztaság és természetesség. Szűretlen darabot is találunk a sorban, mégsincs biózás, ideologizálás, nem dübörög a natúr-marketing (úgy egyáltalán, semmilyen marketing nincs, weboldal sem). “Beszéljenek a borok magukért” – de rég találkoztam ilyen szimpatikus hozzállással.

Orsolyák “Az Én Világom” 2018

13%. A legbujább bor a négyesből – a maga spontán módra eszköztelen és visszafogott módján. Nehezen megfogható az illat, de amit elcsípni, az tetszetős: fehér húsú őszibarack és szőlővirág, extravagáns, be-bevillanó málnahab. Elbűvölőem selymes és puha korty, megbonthatatlan kerekség. Egyszerre súlytalan és húsosan telt, könnyed és gazdag, elegáns és hedonisztikus. A végén tökéletesen időzített fenolos feszesség. Várná az ember, hogy ilyen beltartalom mellett befűt az alkohol a végén, feltűnő és meglepő, hogy ennek nyoma sincs. Egyedi, finom, nagy élmény. 7,5 pont (92/100).

Orsolyák Rány 2017

A furmint tipikus, almás karaktere, fő motívumként egyfajta kekszes, tetszetős és egyedi szólam. Anti-techno, igazán természetes, mégis tiszta, zavarmentes – lehet ezt így is. Egészen lédús és zamatos a maga erőlködés- és feltűnésmentes módján, hosszú utóízzel. Diszkrét édességérzet, és ahogy társaiban, itt is finom ívek, alacsony alkoholérzet és vonzó cser a finisben. Fajtajellegen abszolút belül, rusztikusságon innen. Nem azonnal üt, inkább elmélyedős, de szimplán ivósra véve a figurát is piszok finom. 7,5 pont (92/100).

Orsolyák Grand Cru 2018

13,5%, 100% hárslevelű. Fahéjas alma. Meg őszibarack, fehér húsú. Érintésnyi hordó diszkrét mogyorós felhangja. Nem hangos, némileg neutrális, ám kellően gazdag. Felismerhető a termelő stílusa, de a puha kortynyitánnyal együtt is ez egy feszesebb, keményebb, rágósabb bor. Száraz és strukturált, szájbetöltő gazdagsággal. A Barta Öreg Király furmint mellett kóstolva (osztom Alföldi Merlot lelkesedését és értékelését, az egy etalon tokaji) amaz intenzívebb, gyümölcsösebb, tömény őszibarack, ugyanakkor tapadósabb a finisben és nem ilyen hosszú. Báj, finomság és erő. 8 pont (93/100).

Orsolyák Úrágya 2017

12,5%. Ahogy testvérei, ez sem az izom játszmája, hanem a fineszé. Mindazonáltal más karakter: a finom pörkölt mogyorós jegyek számomra hőskorbeli Szepsyk illatát idézik meg. Szép hordó, nem túloz, krémes keretbe fogja a sárga csonthéjasokat. A korty szinte lebeg az ember szájában, légiesen könnyed, az alacsony alkoholhoz itt lendületesebb, szép és integrált sav párosul. Feszes, finoman fenolos. Ízléses, szofisztikált, egy kényes burgundi-rajongónak is meg lehet mutatni. Talán nem olyan hosszú, mint az Én Világom vagy a Rány, de egyszerűen meseszép. Fine wine. 8 pont (94/100).

[A borok a pincénél érhetők el.]

Válasz