Amikor az ember már rég túlvan azon, hogy szárazat kell inni, mert azt mondják. Már csak azért is akkor vesz ilyet, mert ez nem is annyira édes vörös, mint inkább rétegbor: nem valószínű, hogy kapni hasonlót Magyaroroszágon, felhajtása külön erőfeszítést igényel. Ez egy vin doux naturel, azaz nagyjából a portói (lásd Alföldi Merlot tavalyi írásait: Édes vörös első és második rész) francia rokona, hasonló technológiával készített, erősített bor.
Portói analógia után kutatva, idősödő LBV-re hasonlít leginkább. Ezt kombinálja a dél-rhone-i vörösök fekete karakterével, főtt epres aromáival (borunk 100% grenache), némi kort jelző aszalt fügével, diszkrét likőrösséggel. Határozott édesség, ellenpontozásként tipikus, a fajtára jellemző, finoman érdes tannin. Nem éget a szesz, csak finoman csipked a finisben. Nem túláradó bor, inkább megfontolt, nem igazán komplex, ám kifejezetten élvezetes és érdekes. Szép (6 pont, 88/100), érdemes kipróbálni. (cca 18 euró)
You must be logged in to post a comment.